Csillogó csillagok alatt a Mikulás járja a földet
Ott jár a Mikulás, a csillagok alatt,
hol az éjszaka sötétje a napot elnyelte.
Álomlátó gyermekszemek várják az ajándékot,
míg a tél havas lehelete a földet beborítja.
Földi útján, hol a világ végtelennek tűnik,
az öreg Mikulás csodásan csillogó szánján,
a széllel versenyt futva, a hold fénye alatt,
átsuhan az éjszakán, mint a villám, amit a felhők kibocsátanak.
A csillagok fénye tükröződik szakállán,
a szemében lángol a remény, a szeretet fénye,
ajándékokkal megrakott zsákjában
a gyermeki álmok, a boldogság ígérete.
De a Mikulás nem csak ajándékokat hoz,
hanem a szeretet üzenetét is, melyet a szívében hordoz.
Mert a legnagyobb ajándék az, melyet adni tud,
az a szeretet, mely a szívéből fakad.
A rénszarvasok patájának koppantása a hóban,
az éjszakában visszhangzik, mint a boldogság zenéje.
A Mikulás pedig tovább halad, a csillagok alatt,
hogy beteljesítse a gyermeki álmokat.
Mert a Mikulás nem csak egy mesefigura,
hanem a szeretet, a remény hírnöke.
A csillogó csillagok alatt járja a földet,
hogy a gyermeki szívekben örömöt teremtsen.
És így járja a világot, évről évre,
a csillagok alatt, a szeretet hírnökeként.
Míg a gyermeki szemek csillognak, mint a csillagok,
a Mikulás továbbra is a földet járja, az éj leple alatt.
