Csillagok közötti vándor
Vándor vagyok én, a csillagok között,
Ejtszakába burkolózva, mint egy álmodozó költő,
A végtelenben bolyongok, mint a szél által hajtott hajléktalan,
Keresem a világok között a szavakat, melyekkel leírhatom ezt a látványt.
Ezer csillag ragyog felettem, mint a gyöngyök az éjszakai égen,
Mindenikük egy-egy történet, egy-egy élet, egy-egy titok,
Mindenikük egy-egy világ, melyet még nem ismerünk,
Mindenikük egy-egy rejtély, melyet még nem fejtettünk meg.
A csillagok közötti úton nincs tér, nincs idő,
Csak a végtelen csend, a végtelen szépség,
Csak a csillagok halk suttogása, a világok hangtalan éneke,
Csak a létezés csodája, a létezés titka.
Én vagyok a csillagok közötti vándor, a végtelen bolyongó,
Aki a szavakat keresi, hogy leírhassa ezt a csodát,
Aki a világokat keresi, hogy felfedezhesse ezt a titkot,
Aki a csillagokat keresi, hogy megérthesse ezt a rejtélyt.
Én vagyok a csillagok közötti vándor, az éjszakai költő,
Aki a szavakat írja, hogy megörökítse ezt a látványt,
Aki a világokat írja, hogy megalkothassa ezt a történetet,
Aki a csillagokat írja, hogy megteremtse ezt a verset.
Én vagyok a csillagok közötti vándor, a végtelen bolyongó,
Aki a csillagok között vándorol, a végtelenben bolyong,
Aki a csillagok között él, a végtelenben létezik,
Aki a csillagok között ír, a végtelenben alkot.
