Csillagfényes utak a múló éjszakákon
Csillagfényes utakon jár az éj,
Álomhullámok közt ring a csendes lélek,
Míg a múló idő, mint vándor ének,
Zengi dallamát a végtelen égnek.
Holdfényes kertekben szunnyad a világ,
Csillagköntösben az éj suttogva jár,
Szívek titkait őrzi a csönd maga,
Míg a múló éjben a csillagok ragyognak.
Az égbolt tükre tündökölve néz,
A csillagok tüzét őrző szemekben ég,
Szívünkben hordozzuk az égi képet,
Míg a múló éjszakákon a csillagok énekelnek.
Utakon járunk, melyek csillagokhoz vezetnek,
Szívünkben hordozzuk az égi éneket,
Míg a múló éjszakákon a csillagok fénylenek.
Az éj csendjében a csillagok suttognak,
Titkokat őriznek, melyeket csak ők ismernek,
Szívünkben hordozzuk az égi titkokat,
Míg a múló éjszakákon a csillagok csillognak.
Csillagfényes utakon jár az éj,
Álomhullámok közt ring a csendes lélek,
Míg a múló idő, mint vándor ének,
Zengi dallamát a végtelen égnek.
