Csalódott szívek kórusa
Sötétben énekelnek, a mély szakadékok partján,
Csalódott szívek kórusa, ahol a remény már csak halovány.
Hol a szél fúj, és a hold sápadt fénye fátyolos,
Ott ébred a bánat dalának mélabús kórusa, ott ahol a csend oly komoros.
Szürke kövek között, ahol a szív húrjai szakadnak,
Ahol a szavak elhalnak, és a könnyek csöndben csorognak.
Egy mély, sötét barlangban, ahol a fény sosem ér el,
Ott zeng a csalódott szívek éneke, ott ahol a remény már csak elérhetetlen kísértet.
Minden hang egy szív szakadásának visszhangja,
Minden szó egy elveszett álom, egy örökre eltemetett vágyak csodája.
A szív, mint a tenger, mély és sötét, tele titkokkal,
Ahol a remény hajói elsüllyednek, ahol a boldogság már csak egy messzi parton ragyogó csillagokkal.
A csalódott szívek kórusa, ahol minden ének egy bánat dal,
Ahol a szerelem már csak egy elszállt madár, egy elhagyott kastély.
Ahol a szív húrjai a szélben zengenek, ahol a remény már csak egy szellem,
Ott zeng a csalódott szívek éneke, ott ahol a szerelem már csak egy régi emlék, egy elhagyott jellem.
Sötétben énekelnek, a mély szakadékok partján,
Csalódott szívek kórusa, ahol a remény már csak halovány.
Hol a szél fúj, és a hold sápadt fénye fátyolos,
Ott ébred a bánat dalának mélabús kórusa, ott ahol a csend oly komoros.
