Családi fáklyák fénye
Gyökérzetében a múlt, a család,
Halkan suttogó történetek szála,
Szívünkben élnek, mint az őszi dal,
Emlékek, mint a fáklyák fénye, ragyogva.
Születés, élet, halál – ősi kör,
Mint a folyó, mely végigszántja a földet,
Néma dalolva, mint a szél, mely hord,
Emlékeket, családi fáklyák örök fényét.
Szívünk mélyén, hol a múlt és jelen ölel,
Hol a jövő csupán egy álom képe,
Ott ég a fáklya, mely a család nevét viseli,
S a fénye útmutató, mint a csillagok éjjele.
A fáklyák fénye, mely a múltból érkezik,
A jövőbe világít, mint az örök remény,
A család tüzét hordozza, mely sosem alszik,
Mint a szívünkben égő, örök szeretet-láng.
Ez a fáklya, melyet őseinktől kaptunk,
Ez a fény, mely a családunk nevét viseli,
Ez a láng, mely a szívünkben ég, sosem alszik,
Ez a családi fáklyák örök, csodás fénye.
