Buborékok táncolnak a pünkösdi szappanfújóval
Mint a hajnali köd a Duna felett,
úgy lebegnek a buborékok a pünkösdi szélben.
Habos köntösük, mint a spanyol senoriták ruhája,
színesen csillog a napfényben.
Keringőznek, táncolnak, mintha csak élnének,
földi létük röpke, mint a pillanat.
Mint a spanyol gitár húrjain a dallam,
úgy szállnak, úgy szökkennek, mint a madárdal.
Szabadon szállnak, mint a gondolatok,
melyek a fejünkben kavarognak, mint a szél.
Mint a tenger habjai, melyek a partot ölelik,
úgy ölelnek ők is minden pillanatot.
De mi van, ha elpukkan egy? – kérdezi a gyermek,
szemében csillog a félelem és a kíváncsiság.
Mint a spanyol matador, aki a bikát szemléli,
úgy néz a buborékokra, melyek a széllel táncolnak.
Azt felelem neki: ne félj, drágám,
a buborékok élete rövid, de csodás.
Mint a spanyol flamenco táncosnő élete,
mely tele van szenvedéllyel, de rövid.
A buborékok táncolnak, mint a spanyol senoriták,
színes ruhájukban, a napfényben csillognak.
Mint a spanyol gitár húrjain a dallam,
úgy szállnak, úgy szökkennek, mint a madárdal.
És ha elpukkan egy, ne félj, drágám,
új buborékok születnek a pünkösdi szappanfújóból.
Mint a spanyol flamenco táncosnő élete,
mely tele van szenvedéllyel, de rövid.
És a buborékok tovább táncolnak a pünkösdi szélben,
színesen csillognak a napfényben.
Mint a spanyol gitár húrjain a dallam,
úgy szállnak, úgy szökkennek, mint a madárdal.
