Boldogság szikrái a csendben
A csendben, hol a lét maga a szó,
Ahol a világ csupa titok, s néma dal,
Ott ragyognak a boldogság szikrái,
Mint a hajnalban a harmatcsepp a fűszálon.
A pásztor, ki a nyáját terelgeti,
A tájat figyeli, a csendet hallgatja,
A létezés titkát kutatja,
Hogy szívében a boldogság szikrája ragyogjon.
A szél suhogása, a fű zizegése,
A madarak éneke, a folyó zúgása,
Mind-mind a létezés dalai,
Melyek a csendben a boldogság szikráit hordozzák.
A pásztor a csendben hallja a világot,
A természet hangjait, az élet zenéjét,
A boldogság szikráit gyűjti a szívébe,
Mint a méh a virágok nektárját.
A lét titkát kutatja, a csendben hallgat,
A boldogság szikrái a szívében ragyognak,
Mint a csillagok az éjszaka mélyén,
Mint a harmatcsepp a hajnalban a fűszálon.
A boldogság szikrái a csendben ragyognak,
A lét titkát kutatja, a világot hallgatja,
A természet hangjait, az élet zenéjét gyűjti,
Mint a méh a virágok nektárját.
A pásztor a csendben, a létezés dalát hallgatja,
A boldogság szikrái a szívében ragyognak,
Mint a csillagok az éjszaka mélyén,
Mint a harmatcsepp a hajnalban a fűszálon.
