Boldogság nyomában
Mint kóbor kutyák, melyek szaglásznak,
Egy régi illatot keresve, mely már rég elszállt,
Úgy bolyongunk mi is, boldogság nyomában,
Melyet talán sosem találunk meg, mert már rég elszállt.
Mint a sivatag közepén, ahol a nap perzsel,
Hol a szomjúság kínoz, ahol a víz már rég elpárolgott,
Úgy keresünk mi is, boldogság után epedve,
Mely talán sosem volt, vagy már rég elpárolgott.
Mint a tenger mélyén, ahol a fény nem hatol,
Hol a remény már rég elsüllyedt, és a sötétség ölel,
Úgy bolyongunk mi is, boldogság után vágyva,
Mely talán sosem volt, vagy már rég elsüllyedt.
De mint a szél, mely a vitorlát felfújja,
Mint a csillag, mely az éjszakában ragyog,
Mint a hajnal, mely a sötétséget elűzi,
Úgy jön a boldogság, ha nem is vártuk, de ott ragyog.
Mint a virág, mely a tavaszt hirdeti,
Mint a madár, mely a szabadságot énekli,
Mint a nap, mely a világosságot hozza,
Úgy jön a boldogság, ha nem is kerestük, de ott énekli.
Mert a boldogság nem keresendő, hanem található,
Mint a szél, mely a fákon susog,
Mint a csillag, mely az égen ragyog,
Mint a hajnal, mely a sötétséget elűzi,
Mert a boldogság ott van, ha nem is kerestük, de ott ragyog.
