Boldogság a pillanatban
Együtt lélegzik a világ, a lét és én,
Mikor a pillanat szőnyegén lépkedek.
A nap sugarai, mint arany ékszerként ragyognak,
És a szél halkan suttog, mint egy régi titok.
Az idő megáll, a percnyi boldogságban élve,
Ahol a jelent öleli a múltat és a jövőt.
A természet dalol, a fák lombja halkan susog,
Mint egy gyönyörű szimfónia, mely a lélekig hatol.
A virágok illata, mint egy édes költemény,
Amit a szél hoz, s a lelkemben táncol.
Az élet színei, mint egy festő vásznán,
Összemosódnak, s alkotnak egy csodás képet.
A boldogság, mint egy pillanatnyi tűzijáték,
Ragyog, majd elhal, de emléke örökké él.
Egy percre megáll az idő, a világ csendesedik,
És én ott állok, a boldogság tengerében fürdőzve.
A pillanat, mint egy szép könyv, melyet olvasok,
Melynek minden szava, minden mondata gazdag.
És én, mint egy költő, ki a szavakat szövi,
Szabadon szárnyalok, a boldogság égboltján.
A világ, mint egy színpad, ahol játszom a szerepem,
Minden pillanatban, minden nap, minden éjjel.
Az élet, mint egy vers, melyet írok,
Minden szóval, minden gondolattal, minden érzelemmel.
A boldogság a pillanatban, mint egy csillagfény,
Mely áthatol a sötétségen, és megvilágítja az utam.
Egy pillanat, mely örökké él, melyben örökké élhetek,
Egy pillanat, melyben megtalálom a boldogságomat.
