Boldog mosolyok szárnyán
Boldog mosolyok szárnyán száll a néma csend,
Mint a végtelenbe vesző, örök kék egend.
Szikrázó csillagok közt hull a végtelen,
A szó, mit nem hallasz, mégis elrepül a szél.
Létezésünk kérdése, mint a holdvilág,
Mely az éjben fénylik, de nem adja magát.
Keresed a választ, de csak kérdések jönnek,
Mint a hullámok, melyek a partot ölelik.
Olyan vagy, mint a folyó, mely a tengerbe ér,
Mint a csend, mely a zajban is megtalálja helyét.
Mint a nap, mely a felhők mögött is ragyog,
Mint a szerelem, mely a szívben örökké lakoz.
Az élet, mint a szivárvány, színes és tarka,
Mint a hajnal, mely a sötétséget elűzi maga.
Mint a virág, mely a napfényben nyílik,
Mint a dal, mely a szívünkben kígyózik.
Boldog mosolyok szárnyán szállj el te is,
Hagyd, hogy a szél magával ragadjon, ne kérdezz.
Hagyd, hogy a szív dobogása vezessen,
Mert az élet egy csodás költői kép, éppen.
