Betűk rejtekében
A betűk, mint apró kincsesládák,
rejtegetnek szavakat, gondolatokat,
melyekkel színesíteni lehet a világot,
s az életet, mely olykor szürke és halovány.
Játékosan ugrálnak a lapok között,
huncutul kacagva, mint a gyerekek a játszótéren,
szabadon, kötöttségek nélkül, örömteli léptekkel,
míg szavakká össze nem állnak, mint a puzzle darabjai.
A betűk, mint pszichológusok,
megértik a lélek rejtett titkait,
és szavakba öntik a fájdalmat, a boldogságot,
hogy a világ megérthesse, mi lakozik a szívünk mélyén.
Ők azok, akik a szívünk hangját hallják,
mikor a szavak már nem elegendőek,
mikor a csend túl hangos,
és a zaj túl csendes.
A betűk, mint abszurd festők,
színesen festik ki az élet paradoxonjait,
a valóság és az álom határán táncolnak,
hol a logika szabályai nem érvényesek.
A betűk, mint parodisták,
gúnyolják a világ komorságát,
nevettetik a bánatot,
és mosolyt csalnak az arcokra.
A betűk, mint bölcs filozófusok,
tanítanak, nevelnek és bölcsességet adnak,
hogy megtanuljunk élni, szeretni, nevetni,
és hogy megtanuljuk a létezést értelmezni.
A betűk, mint a csodás költői képek,
szépséget hoznak a világba,
megmutatják a létezés csodáit,
és megtanítanak minket a szeretetre.
A betűk, mint a szabadvers,
szabadon és korlátok nélkül szárnyalnak,
nincsenek szabályok, nincsenek határok,
csak a szívünk hangja, mely visszhangzik a csendben.
A betűk, mint a létező magyar kifejezések,
gazdagítják a nyelvünket,
hogy még több szóval, még több érzelemmel
fejezhessük ki magunkat a világban.
A betűk, mint a rejtekében,
rejtélyesek, titokzatosak és csodálatosak,
melyekkel felfedezhetjük a világot,
és megérthetjük a létezés titkait.
