A Szerb határ mellett lévő Tompán nőttem fel egy 12 gyermekes családban. Körülbelül hetedik osztályos lehettem, amikor kaptam egy Szmena 8-as fényképezőgépet. Elég sokáig fényképezgettem ezzel.
Gimnazista koromban jártam az NDK-ban, később Moszkvában, itt is ezt használtam. Az NDK-ban készült fotóim közül 3 felvétel bekerült egy budapesti kiállítás anyagába, ami az NDK-ról szólt.
Akkor kezdtem újra a fotózást, amikor megszülettek és nőni kezdtek a gyermekeim – három gyönyörű kislány – háznál volt a téma.
Ekkor bizományiban vettem egy tükörreflexes Zenitet, ami alkalmas volt gyermek– és portréfotózásra. A filmet és a képeket magam hívtam elő és nagyítottam a panellakás ideiglenesen fotólabornak berendezett fürdőszobájában.
Később egy Praktica MTL 3-as gépet használtam, ekkor már a munkahelyemen is kaptam fotózási feladatokat.
A fotózási ismereteket autodidakta módon könyvekből, szakemberektől, kiállításokon szereztem. A digitális világ elterjedésével több internetes fotósoldal (artfoto.hu, fotosokvilaga.hu, fotozz.hu) aktív látogatásával, az ott szerzett szakvéleményekből, kritikákból építettem tudásomat.
Képeimmel időnként lehet találkozni a Digitális Fotómagazin oldalain, egy fotóm egy budapesti nemzetközi kiállításon is szerepelt. Néhány éve a Debreceni Fotóklub pályázatán értékelték legjobbnak a beadott munkámat. 2022-től ennek a fotóklubnak is tagja lettem.
A facebookon Zs-Dobos Péterként jegyzem a képeimet.
Eddig két önálló kiállításom volt, és két alkalommal részt vettem a baptista alkotók kiállításán is. A jövő héten nyílik egy kiállítás a Vasutas Művelődési Házban, ott is szerepelni fog néhány képem.
Mindent szívesen fotózok, amit érdekesnek és különlegesnek találok, különösen a természet szépsége fog meg. Mindenben Isten teremtő munkáját látom: a természetben közvetlenül, az emberi alkotásokban közvetetten, hiszen minden kreativitás és alkotó értelem Isten ajándéka.
