Köszönöm hogy körülnéz az én világomban!
Virág Ilonának hívnak. Azt mondják, hogy az embernek a legnehezebb önmagáról beszélni. Sokan elmondják gyorsan, hogy hívják, mi a szakmája, hol dolgozik, stb. Nos én egyszerűen: Szeretek festeni!! Olyankor nincs idő érzékem, képes vagyok rá, hogy egy teljes éjszakát átfessek. Nem másolok, nem ülök ki a kertbe és festem meg a virágokat., természetet. Abban inkább gyönyörködöm, merengek. Sosem lehet felfogni, hogy mi mindent adott nekünk az élet a természet csodáival! Amit látni fog, az a szívemben, lelkemben, fogant meg. Ezek az érzések, melyeket igyekszem vászonra festeni! Azt festem meg, amit kép formájában kapok a gondolataimban! Azok az érzések, melyeket nap mint nap élek meg, vagy éltem meg! Utoljára diák koromban volt kiállításom a grafikáimból. Az elsődleges szempont, hogy jól érezzem magam a bőrömben mikor festek!
A jó Istentől mindenki kapott valamit, ami a legértékesebb, és ezt teljes lényünkkel tudjuk átadni másoknak! Van aki tudja, rájön, van aki keresi. Egyedinek tervezett mindannyiunkat a jó Isten! Minden nézőpont kérdése! Gyermekkoromban nagyon sok versenyt nyertem rajzaimmal. A rendszerváltás előtti időszakban nem kerülhettem be művész iskolába, nem volt kapcsolat. Így olyan szakmát tanultam, mely abszolút nem állt hozzám közel. Vegyész lettem. Nem bántam meg, mert egy kalandos élet kezdődött. Egyszer csak azt vettem észre, hogy 350 km- re vagyok a szülőfalumtól. A festészet, grafika, sosem hagyott el! Bárhol jártam, újból és újból beköszöntött az életembe! Nagy elhatározás volt életem ezen pontja, hogy legyen bátorságom a képeimet megmutatni. Egy Monet, egy Da Vinci, Munkácsy! A nagyok! Akik mind, másként fejezték ki érzésüket. Ők, és had ne soroljam fel a kor nagyjait, korunk nagy festő művészeit, meg kellett értenem, hogy belőlük egy volt, – van! Önmagukat adták, adják! 4-5 évvel ezelőtt elegem volt mindenből, minden porcikám kívánta a pihenést! Nem volt véletlen! Beteg lettem, túlhajszoltam magam munkában, lelkileg. Görcsösen, makacsul kapaszkodva akartam elérni célokat. Nem ment. Aztán jött a csend! Mely megtanított a bensőmre hallgatni! Elfogadni, és ismét újból kezdeni a festést! Akkor jött a már régóta elfojtott érzés! Festenem kell! És sorozatban festettem éjjel, nappal! Zenét hallgattam, zongorán játszottam, agyagszobrokat készítettem újból, ismét elővettem írói vénámat is. (mellesleg magam tanultam meg zongorán játszani…)
Egy nap, megmutattam képeimet kicsit félve nagyon kedves barátunknak, aki elismert író grafikus művész. Azt mondta:” Virág! Soha ne menj festő tanfolyamra, vagy hasonló oktatásra, mert az már nem te leszel, ne hagyd, hogy elrontsanak! Ha volna neved……… Ezek a mondatok jól estek szó mi szó! Csak az járt a fejemben, ó, nálam sokkal jobb festők vannak! Hol vagyok én hozzájuk! Pedig belőlem is egy van.
És hosszú évek után úgy döntöttem, lesz ami lesz, megmutatom magam. Mindennap egy kicsit meghalunk, hogy reggel új erővel, megújultan éljük csodás életünket! Mindennap a nulláról kezdünk, hogy új céloknak örvendjünk! Ha szenvedéllyel, örömmel éljük életünket, akkor a hitünk és érzelmi világunk minden helyzetben profitál, vagy így, vagy úgy! Köszönöm hogy megtisztelt! Köszönöm a kritikát, köszönöm az elismerését!
Szeretettel: Virág Ilona
