1974. 12. 24-én születtem Gyöngyösön. 40 éve írok verseket. Vezetek egy irodalmi csoportot a Nívó-kört. Eddig két verseskötetem jelent meg: A versek a világ lelencei… (2020), és A nincsen Ég felettem (2022). Magyar-történelem szakos tanárként dolgozom.
Alkotásaim egyedi látásmódot tükröznek. Szeretem elgondolkodtatni az olvasót, rámutatni olyan részletekre, melyek csak a verseim fényében válnak láthatóvá. Sokan József Attilához, Ady Endréhez hasonlítanak, ami nagyon megtisztelő. Témáim a hétköznapi élet minden részletét igyekeznek érinteni; szerelem, halál, emberi kapcsolatok, a létezés, mint az elmúlás felé mutató permanens folyamat. Szeretem szóképeimmel, asszociációimmal meghökkenteni az olvasót. Kényesen ügyelek arra, hogy a verseim végén legyen csattanó, mivel ez marad meg az emberekben, nyomot hagyva emlékezetükben.
Több irodalmi díjat nyertem már, többféle antológiában, folyóiratokban megjelentem. Számomra ezek az elismerések jól esnek és megtisztelők, mégsem szeretek hivatkozni rájuk, mert meggyőződésem, hogy a versírás szubjektív, kéttényezős folyamat, melyhez kell egy költő és egy befogadó. Vallom, hogyha verseimmel csak pár embernek tudok adni, melyek által új értéket hozok létre, és a gondolkodásmódjára, életszemléletére hatást tudok gyakorolni, már nem volt hiábavaló.
Kortárs költőnek határozom meg magam, jelentsen ez bármit. Sajnos az általunk élt korszakban elenyésző az igény, különösen olyan körökben, melyekben még tenni is tudnának a magyar irodalomért. Végezetül, megtisztelve érezném magam, ha helyet kapnék ezen a fórumon. Remélem alkotásaimmal itt sem fogok csalódást okozni. Maradok az irodalom szolgálatában.
Bemutatkozásul fogadják szeretettel az alábbi alkotásom. V.L
Rút ének egy témára
.
Rohannék feléd, vagy tőled el.
Sötét a nap, a cél nem világos…
Veronika-kendők, s torinói lepel,
mint szárnya tört angyal úgy szálldos!
De kié az arc ott a tükörben?
Kié az illat és honnét a hang?
Ott állok az ördögi körben,
s agyamban kong, zeng a bronzharang!
-Kínok és bűnök lapítanak!
Most átok ízű a létezés!
Csak szívemre hulló hamu és salak
a felgyülemlett, ősi kétkedés!
Retteg a sátán a haragomtól!
Isten mögé bújna, de nem lehet!
Iszonyodom saját iszonyomtól
és karóval verem a nagy eget!
Ártatlanoknak könnyében fürdök!
És azt gondolom, így a jó nekem!
Jótevések, dogmák, csalfa bűnök
árnyékában halvány az életem!
Felmászom a legmagasabb hegyre!
És hallgatom a visszhang válaszát!
Vesztemet szavalja egyre, csak egyre
és gégémhez szorít egy fent kaszát!
De én ettől félni elfelejtek!
Ha vérem cseppen én majd felnyalom!
És rácsodálkozom, mint a gyermek,
ha megöli magát az angyalom!
Rettegve fut egy bogár a fűben.
Felette kárognak hideg szelek!
Látom a világod, egyszerűen,
mindenben látlak, mert szerettelek!
…Néha elgondolkodom a múlton…
és mérlegelem a jelenem!
Ezer világ kell, hogy elpusztuljon,
sem mint elvesszen egy is én velem!
2021.02.26
