Bemutatjuk: Varga Tímea autodidakta költő

2023.01.31.

rontottportre n.jpg

Varga Tímea vagyok, három éve írok rendszeresen verseket, előtte csak elvétve. Célom tulajdonképpen az önkifejezés, az, hogy minél pontosabban nyakon csípjem a bennem élő érzést.

Néha erre más is rá tud hangolódni, és akkor az jó. Amikor pedig nem, akkor csak nekem jó. Emellett népes családom van, férjem, gyermekeim, unokáim. És jó sok hobbim, kicsit kevés a napi 24 óra, és ez a néhány évtized, ami adatik. Meseterapeutaként dolgozom pszichiátrián, meséket is írok, de egyelőre csak verseket szeretnék itt megosztani.

Köszönöm a lehetőséget.

A verseimet tartalmazó fb. oldalam: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063289553442 

A meseterápiás szakmai oldalam pedig: https://www.facebook.com/profile.php?id=100078478192847

Elhúzták a reteszt: az ajtó lassan kinyílt,

az előtted barnálló nehéz függönyt is elvonták vigyázó kezek.

Belenéztem szemedbe és ott hullámzott a tenger végtelen mélysége.
Vadul hánykolódott rajta hajóm, míg kékje el nem csendesített,
míg meg nem láttam határtalanságában önnön mélységemet.
Ráfeküdtem habjaira, hagytam magam sodortatni a szürkületben.
De jaj!
Letekintek, megingok.
Emlékezem:
Péter is süllyedni kezdett azon az ígéretes napon.
Mit tehetnék én?

A tenger kiszáradt, partra vetett hal lehetnék,
de már part sincs.
Csak az egyszerre félelmetes és vonzó ismeretlen mélység.
Riasztó tágasság, befogadó vég nélküli Ismeretlenség.
Jaj, hová meneküljek?
Vagy várjak, míg elnyel, majd újra partra vet, de akkor már nem én leszek?

(talán 2011.)

Hullámzó természet

Hullámzó érzelmek

Hullámzó tengervíz

TIPP:   Bemutatjuk: Babella Ilona, fotós

Hopp, megvagy, most elvisz.

Szélfújta avarban

Szélcsípte szemedben

Kavargó örvényben

Nincs gyeplő kezedben.

Könnymosta perceid

Álmatlan éjeid

Nem tudod, hová futsz,

Miért és meddig jutsz.

Hogyha majd megvirrad

És célod megcsillan

Táncodban gondolj rám

Pitypangot fújj majd rám.

(2020.01.12)

Itt vagy a szívemben
Arcod a szememben
Hallom a hangodat
Szétfújja hajamat.

Hulláma tajtékos
Éveket is szétmos
Mindent elvesztettem
Itt vagy a szívemben

Elhordták hegyeim
Kilesték titkaim
Emléked kezemben
Arcod a szememben

Puszta és üresség
Hol terem reménység?
Úgy vélem, néhanap
Hallom a hangodat.

Betöltesz egészen
Mégsem vagy még ké
szen
Hajnali hűs harmat
Borzolja hajamat.

(2020.01.16.)

Sötétben elkaptak
A színek elfagytak.
Hangok elnémultak
Börtönbe zárattak

Megszűnt a külvilág
Messziről néz le rám
Megszűnt a kapcsolat
Itt már a part szakad.

Puha az ölelés
Tudom, nincs menekvés
Nincs már kint, nincs már bent
Szörnyem mindent elnyelt.

Hol vagyok? Fulladok.
A kérdés még kopog
Tompán a semmibe
Nincs, aki felvegye.

Mozdulni nem tudok
Csak dermedt vé
gtagok
Levegőt nem kapok
Hol vagytok?

(2020.01.18.)

Tél, tél, hűvös tél

Megfagyott bennem minden vér.

Hó, jég dermedt tér

Hova tűnt a sok puha fény?

Meghalt elment már

Mosolyod halvány szivárvány

Múltból tekint rám

Eleredt könnyem prizmáján.

Széttört kristályok

Elapadt vizű források

Árván maradtam

Vetettem, mégsem arattam.

Hol van holnapom

Jaj, megfogant-e már vajon

Készül-e színes kalidoszkóp

TIPP:   Bemutatjuk: Varga Éva - Mandalák

Rég elvesztett mosolyodból?

(2020.01.30.)

Magam a parton egymagam vagyok…

Köröttem nyüzsgő, színes csillagok.

Zsivajos, táncos, őrült kavalkád,

Fölvette mind farsangi álarcát.

Bókol a szelídség a haragnak

Ismeretlenül együtt mulatnak.

Gonosz a jónak teszi a szépet

Semmit nem nyernek, mindent remélnek.

Keringnek köröttem kába vágyban

Kósza szeleken végtelen tájban.

Sötétben állok némán közöttük

Hallom a hangjuk, nem értem nyelvük.

Másik világból kacagnak tompán,

A hideg űrben senki se vár rám.

Mert nem lát, nem hall, nem érez engem,

Koromfekete sötétbe vesztem.

(2020.Febr.15)

Álmaim erdejében elvesztem:

Királylányként sétáltam kezdetben,

Aztán jött egy vénséges boszorkány,

Szólt: te leszel mától a rabszolgám.

Hazahurcolt ócska kis házába,

Gyorsan bezárt egy komor kamrába.

Nem volt puha ágyam, se asztalkám,

Fény se táncolt piciny kis ablakán.

Naphosszat csak lestem kívánságát,

Kikerüljem pusztító haragját.

Egyszer aztán végleg rám unhatott,

Kitett, mint használhatatlan lomot.

Álmaim erdejében elvesztem,

Újra csak az utakat kerestem.

Megérkeztem egyszer egy nagy tóhoz

Belenéztem, a hold világított.

Ki nézett rám a víz felszínéről?

Tündér volt az, mosolya igéző.

De kavics hullt a sima tükörbe,

S a tündér arca lett nyomban görbe.

Kacagott is rútul vicsorogva,

Maga volt a kőszívű boszorka.

Mi vagyok én, boszorka vagy tündér?

Riadt rám a bizonytalan kérdés.

(2020.02.)

Ködfüggöny úszik az égen át

Betakarja puhán a domb hátát.

Szem elől téveszted utadat

A cserfes csóka is elhallgat

TIPP:   Bemutatjuk: Pospísil István alkotóművész

Ködfüggöny kúszik az elmén át

Ízlelgeted furcsa homályát

Eltűnő emlékek villannak

Lassacskán örökre kihunynak.

Ködfüggöny úszik a léten át

Furcsa világunk csak látomás

Itt-ott kivillan a valóság

Olykor – pillanatokra – csupán.

(2020.03.06.)

Az otthon puha burkában,
Röpülő évek sodrában,
Az egyetlen pillanatra
Mindörökké várva, várva.

Az otthon puha burkára
Röpülő évek sodrában
Pillanatról pillanatra
Mindörökké várva, várva.

(2020.03.29.)

Féltél már valaha zizzenő levéltől?

Féltél már valaha sötétlő erdőtől?

Féltél már valaha hangos szitokszótól,

Korbácsként csapódó kegyetlen vádaktól?

Egyedül maradtál, mint eddig sokszor már,

Körülvesz, beszorít kietlen pusztaság

Szélére sodródva tövises kóróként

Kukucskálsz sóvárgva túlontúl tájakra.

De csak a szél süvít füledbe élesen

Megtöri testedet és gyönge lelkedet,

Port hint a szemedbe, lám vakon tapogatsz,

Elvesztél örökre, már itt sem maradhatsz.

Zuhansz a semmiben

térkockák tördelten 

úsznak el melletted

nincs már fent, nincs már lent.

Hová lett

minden, mit

ismerni

véltél rég?

Hová tűnt

az ösvény,

min egykor 

érkeztél?

Láttál-e 

valaha

szivárványt

vagy csupán

álmodtál?

Ébredj, már!

(2020. 07.28.)

06305067027
Facebook
Twitter
Pinterest
E-mail
Ugrás ide - Fel