Szívügyem a gyermekek boldogsága.
Visszaadom az önbecsülést azoknak, akiktől elvették.
Megértem a meg nem értetteket.
Észreveszem és értékelem a rejtett képességeket.
Szárnyat adok a szárnyaszegetteknek.
Kincseket ragyogtatok.
Begyógyítom a sebeket.
Köszöntsük a rejtőző kincseket! A meg nem értetteket. A sorból kilógókat. A tömegben is magányosakat. A nem szokványos gyerekeket és felnőtteket. Akik másképp látják a dolgokat. Akik sok terhet cipelnek a hátukon. Akiket bántottak, csak mert nem értették őket. Akik művészek legbelül. Akik valami olyat adnak a világnak, amit nem tudunk megmagyarázni, hogy micsoda. Akik körül ott van a varázslat.
Mások szerethetik őket, ellenkezhetnek velük, dicsérhetik vagy épp pellengérre állíthatják őket. Amit viszont nem tehetnek meg, hogy figyelmen kívül hagyják őket. Míg néhányan a furát, bolondot, flúgost, különcöt látják bennük, mi zseninek és csodának tartjuk őket.
Mert akik eléggé bátrak és furák ahhoz, hogy elhiggyék: meg tudják változtatni a világot…
… azok tényleg meg is teszik.
VR
(Steve Jobs után szabadon)
Azért írok könyveket, hogy visszaadjam az elvesztett erőt. Nem hősködöm és nem tudok senkit megmenteni a gonoszoktól. Nem azt ígérem, hogy nem ér téged többet támadás. Hiszen a támadókhoz nem jutok el – és ők annyira ostobák tudnak lenni, hogy nem értik, miről beszélek. Azt tudom tenni, hogy Téged vértezlek fel olyan eszközökkel, olyan gondolatokkal, amelyek megerősítenek és ezután a bántások egészen másképp fognak rád hatni, mint eddig.
Ezeket a változásokat szeretem elérni:
- Gyengéből erős.
- Izgulósból magabiztos.
- Félősből bátor.
- Árnyékból fény.
- Rejtettből látható.
- Magányosból befogadott.
- Sértettből elfogadó.
- Zárkózottból szabad.
- Céltalanból elszánt.
- Passzívból lendületes.
- Görcsösből könnyed.
- Valaki másból önmaga.
- Álarcok helyett ragyogás.
Azért tartok iskolai vendégórákat és egyéni beszélgetéseket kifejezetten kis- és nagykamaszoknak és szüleiknek, hogy újra önmagukra találjanak. Ne foglalkozzanak mások véleményével és hogy a szülők-gyerekek újra megtalálják a közös hangot.
Nem vagyok pszichológus és nem a múltban vájkálok, hanem a jövőt építjük könnyedén, alkotással, rajzokkal színesítve, sok humorral.
Verseket írok, zongorázom, bendzsózom, gitározok, énekelek és festek is. Az alkotás nálam a kifejezőeszköze mindannak, amit a hétköznapokban nagyon nehéz kifejezni.
Imádom a fura embereket, magam is fura vagyok. Hiszem, hogy jó kilógni a sorból és erre tanítok sokakat. Azért, hogy rájöjjenek, nincs is olyan, hogy valaki fura vagy nem fura!
Gyermekkorom óta rajzolok, és sosem hagytam abba. Rajzaimmal színt és boldogságot viszek az emberek életébe. Mégis többről szól ez, mint csak rajzról. Minden vonalnak, minden apróságnak van oka és sokéves tapasztalatból indulnak ki a legapróbb részletek is.
Gépészmérnökként végeztem, de nem volt az igazi: váltottam. Előbb visszatértem a gyermekkori rajzaimhoz – ebből lett a Táblácska. Majd kitanultam egy gyönyörű szakmát: Coachként a Gyémántbogár programban gyerekeket és szüleiket támogatom abban, hogy bátran legyenek önmaguk és megtalálják igazi céljaikat, amik nap mint nap lelkesítik őket. Mentorként a Gyémántbogár Mentorprogramban egyszerre lágyan és keményen támogatom a felkarolt tehetségeket.
Bátorságot a jövő művészeinek!
Mert mindenkiben ott van a művész. Az egyéniség. Az egyedi kincs! Csak az évek során ezt elrejtjük, fakul. Azon dolgozom minden nap, hogy újra ragyogjon az a kincs!
Ragyogj újra!
Vers:
Boldogságharc
Maga a mosoly a ragyogás.
Semmi más.
A megérkezés.
Van gond? Na és?
Minden úgy ragyog, ahogy engeded.
Akivel akarsz lenni, az lesz veled.
Aki veled van és akarod, van neked.
Ha nem érdemel, elengeded.
Ha nem ismer, nem hisz neked.
Ha nem ismer, fel nem emel.
De semmiképp nem érdemel.
Annak adhatsz, aki bír,
Mindegy bárki bármit ír
Semmi nem számít
Aki belédköt az mástól szenved
Vagy csak ámít
De el nem veszi kedved
Mert kemény vagy és lágy egyszerre
Nincs szükséged semmi szerre
Megoldod ott legbelül
Míg a vihar mind elül
Sosem leszel egyedül
Ragyogj, lágyan,
Akárhányan
Akarnak ártani,
Te tudsz csillagporba mártani
Szívet, kezet, mosolyt, arcot
S megnyered a nem létező
Téged mégis fényező
Boldogságharcot.
_____
Tulipán
Csak tudom és kész
Nem akkora vész
Csak… nem fogja fel észHogy valaki bánt
Leszakít, eltapos
Egy ragyogni készülő
Kedves tulipántNéha jó lenne
Csak simán nem érezni
Semmit
Nem hallani a könnyed
S nem látni bánatod hangját
Keveredett érzések
ülepednek le mégis
A kavargó kávéban
Zacc, vízkő, egy porszemnyi cukor
Vagy tán semennyi
Keserűség, tengernyi
Miből látom?
Mindegy. Tudom.
De nem mondom
Mert nem mondhatom
Bántanak, tulipán
Fényed elveszik
Igazán
Bajba lennék, ha kiderülne
Persze arcod emitt
Egy árnyalatnyit
Felderülne
Ha tudnák, hogy tudom
Mert érzem.
A bajt tetézem,
Mert nem hagyom annyiban
Néznek, mint a moziban
Ez meg ki, hogy ennyire lát?
Hozd gyorsan a vasvillát…
Fakó világukba
Pasztellszín süt be a nyári Nap
Olykor
Tulipán szíve mégis tele fénnyel
Ajándék, hogy egy ilyen lénnyel
Ugyanott lehet az ember
S abból, hogy a tulipán szeretni
S örülni mennyire nem mer
Minden világosan látható
Mit tehetnék?
Amíg itt vagyunk, ketten ugyanott,
Óvlak, mint egy csillagot
Aztán ha már, mint sötét
Madár
Kilométerek szállnak közénk
S feszítik szét szeretettávolságunk
Akkor elcsendesedem
S visszaemlékezem…
Nem hallani a könnyed
S nem látni bánatod hangját
Keveredett érzések
Csak tudom és kész
Nem akkora vész
Csak nem fogja fel ész
Néha jó lenne
Csak simán nem érezni
Semmit
De ennél sokkal jobb
Tudni, hogy szíved nagy
S ahogy én neked
Örökké
Nekem is te a csoda vagy
S amikor fellegek gyűlnek
S lecsorgó könnyeid
Papírra vettett
Szívekre cseppenve
Lassan kihűlnek
Ott vagyok, s akkor
Csak lágyan és lazán
Könnyedén
Vagyok neked én
S szavakkal, vonalakkal
Ölellek, ragyogó Tulipán.
