Vágréti Róbert – szobrász
Művészeteket szerető környezetben nevelkedtem, nehéz megmondanom mikor kezdődött az alkotáshoz való vonzalmam, ebbe inkább beleszülettem.
- Művészeti tanulmányaimat nagyapámnál, Vágréti János festőnél és tanárnál végeztem. Ő volt az iránymutatóm is.
- Szobrászat iránti érdeklődésemet anyai nagyapám Fabó András kovácsmester határozta meg. Műhelyében már gyerekként megtanultam az anyag szeretetét és tiszteletét.
- Hálás vagyok Kocsis Rudolf aradi szobrászművész, temesvári egyetemi tanárnak. A tanítása és a személye a mai napig hatással van rám.
- 26 éves koromtól egy hosszabb időszakon át bejártam Európa nagy részét, majd ezt követően úgy 10 éven át, Toscanába tértem vissza minden évben.
- Grafikus iskola elvégzése után, tervező-szerkesztőként kezdtem el dolgozni.
Művészi felfogásom leginkább „Művészet a művészetért” irányzathoz sorolható, mivel megpróbálom elkerülni, hogy a kész művem valaminek a „szolgálatában” álljon, valami mellett, vagy ellen érveljen, tanítson, szórakoztasson, esetleg konkrét személyt ábrázoljon. Önálló, önmagából levezethető szobor megalkotása a fő célom.
Dísztárgy vagy dekoráció jellegű benyomásokat is kerülöm, ezeket a törekvéseimet próbálom nem kényszeredetten alkalmazni, ugyanis a végén szinte bármi „dísztárggyá” válhat.
Az anyaghoz való viszonyulásom egyértelmű. Kifejteni, kibontani akarom az anyagot. Az ebben levő szigorúság, a játéktér korlátai teremtik meg számomra az alkotás élményét.
Témák: Az ember kapcsolódása a világhoz. Kettősségek, ellentétek megjelenítése az anyag felületén. Tükröződés, szimmetria-aszimmetria, ismétlődés-változás ritmusa. Szeretek variációkat, sorozatokat készíteni.
