Rég írtam verseket,
újabban képeket
festettem kedvemre,
hallgatva szívemre,
imádva virágot
és a jó világot
keresve most úgy érzem,
ebben itthon elvérzem.
Fáj nagyon
Nagyon bíztam benned, azt hittem csak félsz,
elhittem, hogy csendben, tisztességben élsz.
Türelmetlen voltam, te csak haboztál.
Meggondoltad magad, mást választottál.
Az ígéret szép szó, nem csak közmondás,
ha megtartják úgy jó. Bölcs okoskodás.
Nekem mást ígértél, nem tartottad meg,
más kellett először. Nem felejthetek.
Első alkalommal könnyes volt szemed
úgy gondoltam elsiratod régi kedvesed.
Azt mondtad azért sírsz, volt más, nem csak én,
nem ahogy ígérted, lettél az enyém.
Azt hittem, hogy végre észhez térsz te lány,
viselt dolgaiddal nem leszel talány.
Fél évig hazudtál. Elfogadtalak.
Ragaszkodást vártam és imádtalak.
Megpróbáltam hinni, hogy te is szeretsz.
Megbántad, mit tettél, mindent elfeledsz.
Ragaszkodást benned kerestem, de nincs.
Terveztem, hiába. Elveszett a kincs.
