A nevem Tóth Tamara, 32 éves vagyok és Csongrádon élek. Az írás mindig az életem része volt de mint, ahogy az igazán nagy és fontos dolgokat így ezt is nehéz volt megosztanom másokkal. Kilenc éves koromban írtam először, akkor még csak a mindennapjaimat örökítettem meg a naplóimban, amiket sorra meg is semmisítettem annyira féltettem a titkaimat. Akkoriban történt az is, hogy kezembe került Bram Stoker Drakulája és a szerelem elkezdődött. Azt a történetet olvasva úgy éreztem én is erre vágyok, egy napon én is író szeretnék majd lenni, hogy az én könyvem is annyit jelenthessen majd valakinek mint nekem a Drakula.
Szóval elkezdtem írni az első kis sztorimat, ami egy horrorféleség volt, de az az igazság, hogy sosem fejeztem be és nem is mondanám, hogy tehetségről árulkodtak azok a sorok. Időről-időre mégis ott motoszkált bennem, hogy kellene egy történet, kellene valami amibe beleírhatok mindent ami csak foglalkoztat, amiből aztán kikerekedhet akár még egy könyv is.
Végül 18 éves koromban jött a nagy ötletem A manassé. El is kezdtem írni, és már az elején láttam, hogy ez valami hatalmas, ami eleinte talán még túl is nőtt rajtam. Azt hiszem pontosan ezért történt, hogy 10 évembe telt megírni azt a történetet. Folyamatosan változtattam rajta, átírtam hiszen sokat változtam így a szereplőimnek is változniuk kellett. 28 évesen fejeztem be, de a boldogság és elégedettség ellenére továbbra is nagy titokban tartottam amit csináltam, sőt azt is, hogy egyáltalán írok. Olyan intim volt minden amit papírra vetettem, annyira igaz, hogy félelmetes volt belegondolni, hogy mások is elolvassák.
Kicsivel később kórházba kerültem és egy váratlanul nagy műtéten estem át. Miután felgyógyultam elhatároztam, hogy ideje megmutatni magam a világnak, ideje bontogatni a szárnyaimat. Pályázatokra kezdtem nevezni a kisebb műveimmel és hatalmas meglepetésemre sikeresen. Akkor született rólam egy újságcikk is ami egy meseíró pályázaton elért különdíjamról szólt és megemlítettem a cikk írójának Majzik Attilának, hogy egyébként van egy könyvem is de még nem kezdtem vele semmit. A cikk pedig megjelent és mindenki olvashatta, hogy van egy könyvem… Ez akkora löketet adott, hogy adtam magamnak egy hetet arra, hogy újra átnézzem a könyvet, majd az Underground kiadó gondozásában szárnyra bocsátottam. Én finanszíroztam a kiadást mert nem akartam másoktól függővé tenni a művészetemet. Azt szerettem volna ha minden sor engem tükröz és nem egy profi szerkesztő munkáját. Nem bántam meg, és azóta is ehhez tartom magam.
29 éves voltam, amikor megjelent az első könyvem A manassé, a maga 745 oldalával. A könyv témája a manassé faj akiket én találtam ki, a középpontban egy Axel nevű fiúval akinek az életét és életének fordulópontját követhetjük nyomon egy fantasy világban ami mégis olyan, mint a miénk. Csupán szélesebb látószögben.
Ekkor 2021 volt és onnantól nem volt megállás, képtelen voltam leállni, szinte egy adandó alkalmat egy pályázatot sem hagytam ki csak írtam és írtam közben egyre teltek meg a naplóim is amiket többé sosem semmisítek már meg.
2023-ban jelent meg a második könyvem A napló. 13 történetből álló novelláskötet melyet már jóval tudatosabban írtam meg. Ez a 13 novella olyan élményeket szakít fel, olyan élményekkel segít szembenézni amiket sokat elnyomnak magukban. Amolyan lelket bolygató könyv aminek a végén azt érezhetjük, hogy jó néhány sebet kitisztítottunk.
2024-ben következett a harmadik könyvem az Őstehetség vagyok, ami egész más hangvételt kapott mint az előzőek. Ez egy meseregény, amivel a gyerekekhez de a felnőttekhez is egyaránt akartam szólni. Főszereplője egy valódi kutyus Csoki, akinek a szemén keresztül máshogy tekinthetünk a minket körülvevő világra és saját magunkra is. A történetei megtanítanak minket arra, hogy mindannyian őstehetségek vagyunk, önszeretetre nevelnek és nagy kérdéseket boncolgatnak hiszen én hiszek abban, hogy a gyermeki kérdéseket komolyan kell venni, így válnak a kicsik végül kérdezni merő, világra nyitott felnőttekké.
2024-re van még tervem mely hamarosan beteljesedni látszik, de most még nem is mondanék erről többet. Úgy hiszem, hogy nem a tetteinknek a terveinknek kell hangosnak lennie hanem az eredménynek, amit át tudunk nyújtani a másoknak.
Most a 2024-es év vége felé járunk, és büszkén mondhatom, hogy van 3 saját könyvem, és 50 sikeres irodalmi pályázatot tudhatok magam mögött, melyekből 47 antológiás megjelenéssel párosult. Voltam már különdíjas, első, második és harmadik helyezett is különböző pályázatokon és számos könyvbemutatót is tartottam Csongrádhoz közel eső városokban. Már kétszer dedikálhattam Budapesten az ünnepi könyvhéten és egyszer a könyvfesztiválon is.
Azt érzem, hogy számomra az írás egy olyan örökké tartó szerelem, ami sosem fog szeretetté szelídülni, sosem kopik meg hiszen csak így vagyok igazán önmagam, így tudom kifejezni azokat az érzelmeimet amiket máshogyan talán nem is volnék képes.
Őszinte várakozással tekintek a jövőbe és nagyon remélem, hogy ezek a gondolatok sok emberhez el fognak jutni akik esetleg kedvet is kapnak egy örök álmodozó nő képzeletébe való betekintéshez.
