Tófalvi Ibolya vagyok (Violet L Fairy művésznéven írok). Terveztem magamnak ruhát, meg is varrtam, tudok horgolni, kötni, rajzolni, és a festészettel is ismerkedem, de legfőképp verseket írok, amit 2022. július hónaptól kezdtem. Szeretnék egy verseskötetet kiadni.
Szabad értelem
Szabadnak születtünk,
néha a sors lebilincsel.
Lépnél de nem tudsz,
Ha lépsz elbotlasz, s néha simulsz.
Szabad vagy azt hiszed,
Néha pofont kapsz nem érzed.
Érzed, hogy nem jó, de teszed a dolgod,
Valaki jön és leveszi a gondod.
Felállsz és remélsz, tovább állsz,
jön újabb holnap s tán rád talál,
Amit oly régóta vártál.
Ha megleled örülsz de eltűnik a varázs.
Egy pillanat volt és tűnődsz tovább!
Mi a sors célja gondolkodsz,
A földre nézel és sóhajtozol,
Bár jönne valaki és levenné a gondod,
Csak te vagy, aki képes várni a holnapot!…
És remélni egy szebb napot!
Ott leszek veled!
Egy tavaszi napsugárban,
ott leszek veled,
megfogom kezed,
és nyújtom a szívem Neked.
Egy hajnali harmatban,
ott leszek veled,
harmatcseppként,
táncolok veled.
Egy esti csillagban,
ott leszek veled,
mutatom az utat,
hogy megtaláld utadat!
Egy nappali égbolton,
ott leszek veled,
sütök rád napként,
felmelegítem lelkedet.
Egy fa árnyékában,
ott leszek veled,
nyújtom az árnyékot,
hűs fuvallatot testednek.
Egy esőcseppben,
ott leszek veled,
legördülök arcodon,
és oltom szomjadat.
Egy végtelen létben,
ott leszek veled,
Csillag ösvényen sétálva,
eszembe jut a neved!
New York
New York,
a bolygó másik fele,
az álmunk városa,
láthatjuk egymásba karolva?
A föld hatalmas nemde?
Folyónk vízébe simogat,
a szivárvány színei sorba,
áthaladnak álmunkon.
Reggel várom, hogy lássam,
a kezed formálta dolgokat,
akarva akaratlanul óhajtom,
hogy újra lássalak.
Angyalt kértem Neked,
vigyázz rád remélem,
kell még, hogy érezzem,
a te kezed fog engem.
Sarkcsillagot lesem,
miként ragyog odafent,
a te szemed hasonló,
csillogást éreztet velem.
Csillog a szemem,
ha közelembe lépsz,
te vagy aki égeti,
szemem fényét.
Hajnali szélnek suttogom,
várj még, a kezedet akarom.
Pipacsok
Pipacsok és kék virágok,
Nyílnak június hónapban.
Leültem közéjük s gyönyörködtem,
A látványuk széppé tette napom.
Csak ültem lehunyt szemmel,
Elképzeltem, hogy a pipacs örül Nekem.
Meleg van, szép nap és pipacs virágok,
Közöttük élvezem a napom.
A pipacsnak is napfényre van szüksége,
Igy tárja szirmát szépre.
Lelkemnek nyarán én is remélek,
Szebb napokat és pipacs mezőket!
Szitakötő
Szitakötő a víz fölött,
mutatja színeit Nekem.
Repked a fejem fölött,
vizes lesz a tenyerem.
Napfény szűrődik a fákon át,
az arcomba érzem sugarát.
A szitakötő élvezi a látványt,
körbe-körbe kering a víz fölött.
Vízen csónak, vitorlát felhúzzák,
elindul és rajta a szitakötő landol.
Várjatok én is jönnék,
s veletek elutaznék!…
Nagyszerűséged…
Szomorkás az idő,
Eső mossa arcomat,
Legalább könnyem nem látszik.
Egybe folyva esővel,
Elillan a felhővel.
Kisüt a Nap.
Könnyem felszárítja,
Arcom pirosra pirítja,
Melegét szívembe sugározza,
Keménységét feloldja.
Jöjj napsugár, melegíts,
Melegítsd fel szívem,
Hadd érezzem a nagyszerűséged!…
Mely jó érzéssel tölt el,
Elteszem emlékedet!
Tegnap, ma, holnap…
A tegnapi nap léte,
rányomja bélyegét a mára.
A holnapot várva,
reménykedve tárva,
szíved melegével,
az egészet várva.
Reménynek sugara,
hálával áldva.
Hálás lehetsz a mai napért, a holnapért,
az egész létért,
hisz tapasztalni vagy a földön,
ami csodás élmény!
Az angyalok segítenek,
tapasztalni a létet,
csodás világ a miénk,
tudod, hogy félted…?!
/Violet L Fairy/
