Rövidre fognám… Körülbelül egy évvel ezelőtt szerettem bele egy mandalába, amit egy kedves hölgy ismerősöm festett, de a pénztárcám nem engedte, hogy megvegyem tőle, így pár hónap elteltével elhatároztam, hogy valami úton-módon akkor is lesz egy ilyen mandalám, mert ha másképp nem megy, megfestem magamnak. Akkor kezdtem el a számtalan próbálkozást, rengetegszer adtam fel, persze kisebbekkel és egészen más mintákkal kezdtem. Minél többet gyakoroltam, annál jobban sikerült, és megtaláltam benne az alkotás örömét, a teljes elvonulással együtt. Azóta jó pár képet festettem már, és sikerült is eladnom.
Azt hiszem, életem végéig tartó tanulás lesz a mandalafestés.
