Tari Gabriella vagyok, 64 éves, autodidakta módon kezdtem el festeni, mert az élet feladatot adott. Szerencsés vagyok, mert tudtam, hogy a rák is, a bokatörés is csak feladat, és jóra tudom fordítani a “pihenőidőt”. Elvégeztem egy rajztanfolyamot, de már közben égtem a vágytól, hogy olajjal tudjak pár dolgot rajz nélkül vászonra “maszatolni”. Meditáció, gyógyulás volt, ahogy a festőkés a kezembe került. A Nagy Krisztián KinvaArt online óráiból kaptam az alapokat. Az Ég küldte nekem! A festés szerelem lett, egy másik dimenzió, amikor megérzem a festőszer illatát (ezt is a saját keverésűt tanította a Mesterem). Hála és köszönet ezért! Csodás dolog, amikor az ember idős korban kap még egy esélyt, a betegséget is saját kiteljesedésére tudja használni. Szeretettel köszönök mindent és a lehetőséget, hogy megmutathatom a lelkem Önöknek. Minden festményem az akkor megélt érzelmekkel, vágyakkal van tele. Szívből kívánok csodás ÉLETET Mindenkinek!
Ez is tetszeni fog: