Egy csodás hegyi faluban – az Eger mellett fekvő Felsőtárkányban – élek, amit a Bükk nyugati kapujának is neveznek. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hisz három csodás pasival ajándékozott meg a sors, akik közül kettőt, ma már felnőtt, önálló fiaimat a harmadiknak köszönhetem. Családom szeretettel és megértéssel vesz körül elfogadva kissé szétszórt és szeszélyes természetemet. Szeretem és élvezem azt, amit úgy hívnak, ÉLET.
Verselgetni középiskolás koromban kezdtem, amit inkább gondolatőrző rímfaragásnak neveznék. Az azóta eltelt sok év alatt számtalan versem született, de mellettük örömmel írok gyermekverseket, mesét, rövid prózákat, novellákat is.
Az irodalom mellett a matematika és a sport töltötte ki ifjú éveim nagy részét, így történt, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetemen landoltam, és programozó matematikusként szereztem diplomát. A matematika világa látszólag messze áll az irodalomtól, de bennem mégis nagyon jól megférnek – még nem panaszkodott egyik sem.
Számomra a természet a létező legnagyobb alkotó, melynek alkotásaihoz, a földrajzi környezet csodáján kívül, az ember és alkotásai is hozzá tartoznak.
Az írás a szenvedélyemmé vált, ami boldogságot és reményt ad. Hiszem, hogy ha írásaimmal legalább egy embernek segítek a lelkében békét teremteni, már tettem valami jót.
„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad.”/T.Fiser ldikó/
