A nevem Szilágyi Julianna. 2020-ban autodidakta módon vásároltam pontozót és vásznat, miután két papírra kipróbáltam a pontozó technikát. Alkotásaim inkább lélekképeknek nevezem, mert ha nem kérésre készülnek, mindig egy lelkemben zajló folyamat során jelennek meg vásznon. Intuitív módon alkotok – kérésre is -, hálás vagyok a megrendelők bizalmáért. Másik szenvedélyem az írás már gyermekkorom óta. Legtöbbször vers születik, szintén lelki folyamatok következtében. Az elmúlt 2 évben jelentek meg műveim antológiában.
Íme egy kedves versem:
Döntés
Ma útra kelek, de előtte megvárom lemaradt lelkemet,
elvégzek minden feladatot, mely évek óta előttem tornyosul, s olykor eltemet.
Rendezem minden adósságom, üres szavak helyett inkább hallgatok,
ezentúl döntök, nem reagálok,
s lelkem nem lesz többé a külvilág számára balga tok.
Ma kimondom, mit eddig lenyeltem,
s betegséggé vált testemben,
immár azokra figyelek, kik hallgatag vannak mellettem a nehéz időkben, elestemben.
Ma a csendet választom, a lélekromboló zaj helyett,
a mennyiségtől elvonva a figyelmet,
a minőségnek csinálok új helyet.
Ma a családnak a régi berögződésektől eltérve új példát mutatok,
kérdéseket kerülve az ölelést választom,
már nem fürkészek, miérteket nem kutatok.
Ma megteszem azt, mitől lelkem mélyén oly régóta félek,
megmutatom magam a világnak,
azt, hogy a kudarc tanítása számít csupán és, hogy nem hiába élek.
Úgy fekszem le nap végén, hogy a lelkiismeretem tiszta,
az érzelmek színes szivárványa sem rettent ezentúl vissza.
Ma a szárnyaim kibontom,
repülni fogok annyi nehéz év után szabadon az égen,
hinni fogok eztán magamban, a bennem élő csodában,
mint egykor gyermekként régen.
Az égen úszva, gyönyörködve iszom látványát mindennek, mit egyszer itt hagyok,
közben rájövök, hogy mindennel és mindenkivel egy vagyok.
Mától a múlt csupàn emlékkönyv, a jövő pedig hittel teli remény,
bármelyik miatt vesződni balgaság,
mert csak a jelen pillanat az enyém.
