Szigetiné Oravecz Andreának hívnak.
Mindig is volt kézügyességem, de inkább rajzolni szerettem.
Az élet úgy hozta hogy beteg lettem, nem dolgozhattam. Akkor találtam meg a Facebook oldalon a manókat. Én is próbáltam elsajátítani minden egyes fortéját, eleinte kisebb nagyobb sikerrel . Utána addig tanulhattam, szabásminta alapján, sikerült elkészíteni az első arcot.
Utána már csak a fantázia ami után napról napra készültek a koboldok, manók, asztal díszek és ajtó díszek egyaránt. Engem a varrás mindig megnyugtat.
Nagyon jól esik a sok pozitív vissza jelzés, főleg a gyerekektől. Nagyon sok hátrányos helyzetű, autista, tolószékbe ülő paraolimpiás gyereknek kis fiúknak, lányoknak, valamint felnőtteknek okozva ezzel örömet. A legnagyobb munkám egy 162 cm-es Gizike névre keresztelt idős néni megalkotása.
Évekig tanultam, de mindig van mit elsajátítani hogy még tökéletesebb alkotásokat készítsek.
Öröm nekem is ha egy új alkotás elkészül, mert szívből készítem.
