Eljön a December és vele az adventi időszak,teli várakozással és fogadalmakkal,nagyon idilli a kép. Mármár olyannyira,hogy a jegesmedve megkívánja a trópusi vihart. De bezzeg arról nem szól a fáma,hogy milyen kínokat kell kiállni,mint házisárkány,asszony,asszony bocsánat,amikor a ház ura a fenyőfát akarja belefaragni,abba a gyűszűnyi nyílásba!
Mondhatnám,hogy az ilyen fajta munka,sosem volt az erőssége,de nem mondom ki…..hangosan.Bár az sem segít a helyzeten ügye,hogy állandó migrén imitálással küzdök. Helyette inkább kart karba öltve elindulunk levadászni,a helyi kofák legszebb áruját. No már itt kezdődik a probléma,mert milyen a hím,meglátja az első darabot leemeli a “polcról” mehetünk is,kész ennyi!?! Ezzel szemben meg ott van,az érzékeny női lélek,meg a shoppingolás okozta eufória,és az agyban felszabadult dopamin repít boltról,boltra. Itt azért álljunk meg egy szóra,mert állítólag azért fáj oly sokat az a fej,mert akkor duzzad mákszemnyire az a fehér és szürkeállomány. De ezt meg a jól bevállt,”nem a méret a lényeg” szállóigével zárnám le. Meg talán el is kalandoztam,a lényegtől. Szóval,fenyő expedícióra készen állva,À pontból B-be majd egy kis kitérővel Z-ben megtaláljuk,a legszebbet,legjobbat aminek csodájára jár majd a falu népe.Erre jön az első aprócska baki,hogy mivel rögzítjük a kocsi tetőcsomagtartójára!? Mert valaki otthon hagyta a gumipókot! Igaz,hogy annyit hallottam,hogy gumi. De az meg mindig van kéznél,ha az ember lányának hosszú a haja. Bár azzal nem vagyunk előrébb,aztán heuréka jön a megmentő ötlet,a nadrágszíj. Remek,akkor robogjunk a szerzeménnyel,az új otthonába.
Úgy is lett,de aztán jöttek ilyen kérdések,hogy hol faragjuk ki a panelban,és hol van az a fránya talp,vagyis tartó,vagy állvány vagy mi is a neve!? Mert az ügye már rejtély,hogy hogyan csináltuk ezt tavaly. De hál’Istennek bekopogott a megoldás,a szomszéd személyében,aki szinte önzetlenül ajánlotta fel erre a célra,az erkélyét. Csupáncsak annyit kért cserébe,hamár ott vagyunk akkor faragjuk már ki neki is,azt az örökzöldet. Mit volt mit tenni,nekiálltunk. Igaz,hogy a célszerszámot meg a harmadikon hagytuk,no vissza érte a földszintről,ekkor már cifrább szavakat szórtam szét a nagyvilágba,mint egy tourette szindrómás.
Végre együtt van minden,és elkezdtük a munkát. Ilyenkor angyal lehetek,mert a helyem a fekvő fa csúcsán van,mint nehezék! Csak ne szúrná,a sok tűlevél annyira a hátsófertájat! Ide csapok,oda ütök,forgatjuk,illesztjük és láss csodát hitetlen,röpke négy óra hossza alatt kész lett,a szomszédé! De ekorra már annyira elkap mindenkit a munka heve,hogy nem lehet abbahagyni. No,a következő már a rutin miatt csak két órát vett igénybe. Felvittük,ráaggattam a már meglévő díszeket,majd az új szerzeményem az,”árvalányhaj” néven futó,cérna vékony, hosszú ezüst színű akármit.
Gyönyörű lett a mű,igaz van benne egy kis Pisai ferde torony beütés,de annak dacára is szép. Már nagyon vártam reggelt,hogy ébredjenek a kislányok és lássák meg ezt a remekművet. Ami annyira lenyűgözött ez az alkotás,hogy muszáj volt mellé ülve innom a kávét,abban a percben jön a három éves lánykám,a kis kezével egy gyengéd muzdulatot tesz a fa felé,majd megkérdezi,hogy “Aja mi ez ez”? Abban a pillanatban,már dőlt is rám az egész tákolmány, és vitte magával a csészét is. Nesze neked árvalányhaj. Hirtelen nem tudtam,hogy a romokban heverő fenyőt,vagy az ijedtségtől ordító gyereket rakjam rendbe. Az utóbbit választottam,persze a robajra felébredt a család másik fele,apa és a nagyobbik lány. A látvány magáért beszélt,és ahogy az ilyenkor lenni szokott,már nevetéstől könnyeztünk.
Azóta ha szóbajön a kárácsony,akkor az egyet jelent nekem a repülő csészealjakkal. Ezért,hogy ne legyen többé horrorba öntött X-akta,az ünnep arra a következtetésre jutottunk,hogy beruházunk egy akciós műfenyőre! Addig is kívánok katasztrófa mentes,kellemes ünnepeket mindenkinek!
2022.09.23. Bézs
