Skolik Ágnes vagyok, 1962-ben születtem, három gyermek édesanyja vagyok, és három unokám van. Életem során több munkahelyen dolgoztam, de a legtöbb időt főállású anyaként, a gyermekeim nevelésével töltöttem (ez volt a legjobb munkahelyem).
Jelenleg a napjaim nagy részét a falusi ház körüli munkák, zöldségtermesztés, állatgondozás, virágok, kert ápolása teszi ki, és persze az írással, könyvekkel kapcsolatos teendők. Kikapcsolódásként varrni, kötni, horgolni szoktam, és persze sütni-főzni a családnak.
Írni viszonylag későn, 40 éves korom körül kezdtem el. Bár az iskolában mindig jó voltam fogalmazásból, sokáig eszembe sem jutott, hogy megpróbálkozzam az írással. Gyermekeimnek sok-sok mesét olvastam az évek során. Nemcsak este, hanem a nap bármely szakában, amikor kérték. Gyermekkoromban én is sok mesét hallottam, és sokat olvastam, így természetes volt, hogy nem telhet el nap meseolvasás nélkül.
Eleinte meséket írtam, aztán később novellákat, esszéket is, de a fő irány a meseírás maradt. Meséim, verseim általában a természetről szólnak, állatokról, növényekről, a minket körülvevő környezetről, de írtam már népmesei elemekkel szőtt mesét is. Sok mese alapját a gyermekkori emlékekből merítettem, de vannak írásaim a kisunokámról és a nagymamaságról is.
A mese tanít, nyugtat, szórakoztat. Ez a mondat jellemzi legjobban az írásaimat.
A mese nyugtat: nem eszi meg a macska az egeret, nem mérgezik meg a királylányt, nem vágják le a sárkány fejét. Tudatosan figyelek arra, hogy a mesékben ne legyen erőszak, olyan dolog, ami a kisgyermeket felzaklatja, amitől esetleg félelmei lehetnek. Hiszen az esti mese célja a megnyugvás, a pihenés előkészítése, ezért fontosnak tartom, hogy a mese hallgatása után kellemes élményként gondolja át a hallottakat.
A mese szórakoztat: az írások hangvétele mindig pozitív, könnyed, sokszor humoros, a való életről vagy rég letűnt korokról szólnak. Mai modern hangvételű vagy népmesei elemekkel szőtt történetek. Szeretném a gyerekeket a környezetünk életével megismertetni, és szeretném, ha hallanának a régebbi korokban élt gyerekek életéről is. Ezekben a mesékben régi tárgyak, eszközök nevét is megörökítem, és olyan szavakat használok, amiket a mai gyerekek már nem ismernek.
Négy könyvem jelent meg eddig, magánkiadásban, a következő mesekönyvem Mosolymadár címmel 2023 augusztusában jelenik meg.
Az Első verseskönyvem című képeskönyv a legkisebbeknek szól. Csupa színes oldalon rövidke verseket tartalmaz. A könyvben két versike az unokámról, Violáról szól. Egy blokkban az állatokról szóló versek vannak, egy-egy versszakban bemutatva őket. Néhány oldalon olyan kérdéseket olvashatunk, amiket a gyerekek nap mint nap, és naponta többször feltesznek: miért, hogyan, merre kezdettel.
A Csibemese című meséskönyv az óvodás korosztályt célozza meg. Verseket, meséket olvashatunk benne, melyekhez színes illusztrációk tartoznak. A versek a hónapokról, évszakokról, a Mikulásról szólnak, a mesékből nyomon követhetjük egy kiscsibe életét, a búzaszemét, amelyből kenyér lesz, olvashatunk három igazi jó barátról, egy csodatévő mackóról és egy szegény leányról, aki világgá ment.
A csodatermő fa című könyv már kicsit nagyobb gyerekeknek íródott. Ebben a kötetben vannak az elsőként írt meséim és verseim. Az írások nagy része a gyermekkori emlékeimből táplálkozik, de megismerhetünk egy csodatermő fát, egy kedves baglyot, és megtudhatjuk, melyik növény a legértékesebb a veteményesben.
Az Olasz vacsora egy novelláskötet. Gyermekkorom mindennapjairól szól az első két írás, és olvashatunk néhány vidám epizódot a németországi életemről is.
A könyvben helyet kaptak az irodalmi pályázatokra benyújtott novelláim, és néhány vidám vagy éppen elgondolkodtató történet.
A hamarosan megjelenő Mosolymadár című kötetben 42 mese található, 70 csoda szép, gyermekek által készített illusztrációval. A mesék a minket körülvevő természetről és az emberi kapcsolatokról szólnak, itt-ott megjelenik bennünk egy kis varázslat is. A kötetet óvodás-, kisiskoláskorú gyermekeknek ajánlom.
