Ha megkérdezik tőlem, mióta festek, 2017-re datálom, mert ugyan korábban kezdtem festeni akrillal, és több rajz- és festészeti szakkörre jártam, de azokat „próbálkozásoknak” nevezném inkább. 2017-ben kezdtem mesteremnél, Gasztonyi Kálmánnál ismerkedni a klasszikus olajfestészet rejtelmeivel, ez hozta meg számomra az igazi változást.
A 2017-2021 közötti éveket arra szántam, hogy tanuljak és fejlődjek. Ezért készült olyan sok tanulmányi festményem, sokféle stílusban. Nagyon szeretem Piet Mondriant, Andy Warholt, Salvador Dalit, Albert Bierstadtot, Rembrandt van Rijnt, Markó Károlyt. Ezekből a nevekből is látszik, hogy szeretek sokféle stílust és technikát kipróbálni. Ezek eklektikus tanulmányi képeimben láthatóak főleg, ahol különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazom.
Ha festészetem kategorizálni kellene, két fő részre lehetne osztani. Az egyik szálat a pop art és Mondrian ihletésű geometrikus figurális képeim alkotják, a második szálát szimbolista festményeim, amik már átcsapnak olykor a szürrealizmusba.
Alkotásaimmal belföldön és különböző külföldi országokban nyíló kiállításokon vettem részt. Jelenleg Budapesten, a Rózsa utcában állandó kiállításon láthatóak festményeim.
Művészi koncepció:
Szimbolista festményeimben úgy érzem, megtaláltam magam. Célom minél inkább megismerkedni a szimbolizmussal és a szürrealizmussal, és ilyen jellegű festményeket festeni, amik „kimondják a kimondhatatlant”. Azt szeretném, amit a szimbolista festők, hogy festményeimmel ne csak a látható világot másoljam le, hanem gondolatokat, érzéseket közvetítsek. Szeretem megfesteni a tapasztalható világ mögötti valóságot, láttatni akarom a láthatatlan dolgokat, mint pl. gyermeki hit, ragaszkodás, ember-ember között lévő érzések, Isten-ember közötti kapcsolat, elmúlás, reménység, szeretet, szerelem, fájdalom, humor.
Témáim saját élményekből, eseményekből, benyomásokból merítem. Mindegyik egy kis darab a lelkemből, ezért állnak ezek a festmények legközelebb a szívemhez.
„Minden művész saját lelkébe mártja ecsetét, és saját szívét viszi vászonra.” (Henry Ward Beecher)
