Sándor Györgyi hívnak, tanultam virágkötészetet, lakberendezést, és Nádudvar híres iskolájában sajátítottam el a fazekas szakmát, ahol kiváló eredménnyel végeztem. Éveken át tanítottam kézműves mesterséget általános és középiskolában, ezalatt próbáltam ki a szobrászatot is.
Belső indíttatásból kezdtem el festeni és szobrokat készíteni, hogy kifejezzem érzéseimet. Műveim teljesen öninspiratívak, az adott pillanat ösztönzései, nincsenek előre megtervezve. De tudom biztosan, hogy jelentéssel töltődnek majd fel, amit ha hagyunk, akkor sodor, nyugtat, feldob, vagy nincs hatással ránk. Mindegyik egyformán rendben van.
Szeretek a mesélő lenni. Amikor egy új élet kibontakozik a kezeim alatt, nem tudom még, hogy milyen formát ölt. Szeretem a lebegésüket, a táncukat, az életre vágyódásukat.
