Bemutatkozás
A szokásos módja minden első találkozásainknak, szerepléseinknek Szerzőként, íróként udvarias gesztus, cselekvés és tény, az Olvasó Közönség és a Művész Magazin alkotói közössége, szerkesztői előtt.
Rőszerné Fodor Ágnes vagyok, használva alkalmanként a Fodor Ágnes írói nevet. Szeretettel és tisztelettel köszöntök Mindenkit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből, a Tisza melletti élhető kisvárosból, Martfűről. Olyan kalappal köszönök, amely a sajátom és azt adhatom magamat bemutatva, ami a kosaramban van. Nem alakítva ki rangsort sem, mi elsődleges, másodlagos az utamon. Nem mellőzve a tradícióimat alkotói pályámról sem. Valami régi – valami kölcsön – valami új – valami kék. Ez a felépített terve bemutatkozásomnak.
Adhatnék hatáskeltő, extravagáns és rendkívüli jelentőségű kezdést is De az csak egy pillanatra érdekes. Kosaramból csak hármat-négyet engedek ennek: nyugalmazott irodalom-és zenetanár, aki tíz éven át mellesleg irodalomelméleti és tudományos esszék írójaként kétszeres Jókai-díjas lett 2018-ban és 2023-ban, és háromszoros különdíjas, aki orgonista is. Leendő Olvasóim többségét nem szeretném ezzel kígyó bűvölni.
Írásaimmal akarok jelen lenni továbbra is, csak a színük lett árnyaltabb, eredetibb és egyénibb. Szerepe van ebben a saját egyéni törekvéseimnek, szándékaimnak, a késztető, teremtő képzeletem szabadon engedésének novellistaként, elbeszélőként, regényíróként. Szerepe van ebben a gondviselésnek, mert még nem készültem el önmagam megteremtésével: a martfűi tollforgatóval.
Ebben az évben az Irodalmi Rádió ’Novellák 2024’ pályázat inspirációjának, szerkesztőinek. A szárnyaimat nem nyesték le, az álmaimat nem törték össze, hanem lehetőséget és tágas teret adtak. Ezzel vette kezdetét a ’Valami új’. Az fennállásuk 22. évfordulója alkalmából A hegyen nem történik semmi antológiájukban A jeles virág című novellám. A Líra gondozásában. Azt követően A csipkés szelek fújnak antológiájukban is sikerrel . Téli és karácsonyi írások a szerzőiktől. Ismét megjelent írásom. Istenhozott! Viszontlátásra! címmel. Történeteim sokszínűek, műfaji keretek között mesélek szórakoztatásra, néha okulásra írva. Tévedésekről, tapasztalatokról, szeretetről, barátságról, hitről. Gyengeségről. Gyalázatról. Bántalmazásról. Általános emberi érzelmekről, igyekezetekről. Mert nincs Jó és Rossz, hanem csupán emberi helyes vagy helytelen. Eltévedés vagy zsákutca. Vissza lehet fordulni.
Azzal kísérletezem íróként, ami nem mond ellent az emberi élet természetességének, tehát nincs taktus, feszes tempó, előírt előadásmód. Alakjaim, a szereplőim számára sem. Nem áll metronóm az asztalomon. Variációk sokféleségét kínálom, a Mű attól nem változik. Motívumaim átnőnek egymásba, mint az ég felhői gomolyognak fent. Mindig beleképzelhető még ez meg az, mert alig élesek. Ezek a füzérnovelláim, változnak a szereplők, a szituációk, a helyszínek, de egy szálon vannak: Díszkutak és padok, Tévedések, Ahol álmodni kötelező és ahol nem. Tapasztalom, ma az olvasók vonzódnak a borzongatóhoz, a veszélyekhez, akár az iszonytatóhoz.
Számomra izgalmas legyen egy kaland elbeszélése, mert viszolyogtatnom nem kötelező, csak ha életszerű. Számítok az Olvasók kíváncsiságára az Őrült Kísérletek füzér-elbeszéléseimben. Annak tűnőek, noha tudós kutatók kuriózumnak számító kísérleteiről írok, akár a tettest leleplező filodendronról vagy emberi és speciális környezettanulmányról legyen szó. Száll nyolc kakukk a fészkére, Az irgalmatlan szamaritánus. Fikció és valóság összefüggései jelentős tematikus részét képezik írásaimnak. Az irodalmár sem szunnyadt el bennem, hanem valami más lett, mert különleges ruhát és szemüveget öltöttem magamra. ’Valami kölcsön’– ihletője lett a fanfiction műfajnak a novelláimban és elbeszéléseimben. Egy szálon vannak a Shakespeare Női füzér-történetei és mások. Nincsenek szuperképességű hőseim. Csak hétköznapi, balfácán bűnesetek tettesei és intelligens detektívek, akár a buta gyerekcsínyek.
Novelláim is megőriznek valamit a klasszikus, ám születésekor irodalmon kívülinek tartott műfajból: ’ÚJDONSÁG’. Mert én magam is szeretek új dolgokat látni, hallani, érezni. Kíváncsivá tesz. Hogy én mit tartok annak írásomban, az az én dolgom és rajtam múlik. Végül, de nem utolsó sorban ’Valami kék’ is kell, hogy teljes legyen a bemutatkozó írói öltözetem. Ne csodálkozzon, a kedves Olvasó! Igen, kék. Mint az ég, a tenger, vannak mesés ,a mítoszok ködéből merítő történeteim, a kék, az királyi, hatalmat, tekintélyt fejez ki. De megnyugtat egyben. Békét sugall és megújító lehet, segíti az önismeretet, gyógyító ereje van. Valami kék- a mesék, a meseregény a derék Palcsi kutyáról és barátairól, a Magyar Robinzonokról ősi magyar források nyomába indulva született meg ez a regényem.
Több fórumon publikálok. Már kiadás-megjelenés előkészületében van ifjúsági történelmi kalandregényem fanfiction műfajban. Nem maradnak el továbbra sem a füzérnovelláim sem. Valami kék- jellemzi az én vége-hangulataimat, nem nyugtalankodhat egyetlen olvasója sem. Az eredményt jegyzik meg. Sikerült és menni fog majd minden pompásan tovább. Boldogítani szeretném az olvasókat. Van néha nosztalgia vagy hasznos és praktikus, mert ismerettel szolgálok. Nem didaktikusan. De irányt mutathat a helytálláshoz a napi dolgainkban.
Kedvelem a meghatót, nem mellőzőm a derűt sem, lehet mosolyogni, akár még nevetni vagy kinevetni is. A lényeg az, soha ne fájjon semmi az olvasónak, amikor becsukja a könyvet. Szeresse meg azokat, akikről én is így gondolkodom és érzek és írok róluk. Irigylem is őket, hogy valakinek a képzeletében élhetnek valódi életet. Valami kék – a világnak és az embereknek annyi de annyi gondja és szüksége van. A novella újdonsága adjon felfrissülést, a kicsi részben az Egészből kaphat valamit az olvasója. Nem vagyok hatalommal rendelkező, sem döntéshozó, sem bíró, sem isten. Még bárkaépítő sem. Én csak szeretnék béketeremtő, jóakaratú helyreállító-történetmesélő lenni. A romolhatatlan értékeknek nincs lejárati szavatossági ideje. Csak elfelejtettük azokat. Minden nap tehetek egyet a kosaramból a polcokra. Héttől száztizenhét éves korig minden olvasómnak.
Az Irodalmi Rádió sok szeretettel hívott meg októberben állandó szerzői, blogszerzői sorába. Elfogadtam, mert ideáljaimat nem tizedelték meg az élet-évtizedek. A Művész Magazin lehet most az a hely számomra: ahol Kötelező Álmodni.
Rőszerné Fodor Ágnes
Martfű, 2024. december 13.
