Angyalok ideje
Advent van, várakozunk az Úrjövetre. Érezzük, hogy a határ ég és föld között elvékonyodik. Csodák ideje ez, ilyenkor az angyalok köztünk járnak. Biztosan érezted már azt a megmagyarázhatatlan, szinte földöntúli örömet, ami betölti a mellkasod, nagylelkűek lesznek ilyenkor az emberek. Megtelik a szívünk. Ilyenkor adományoznak, ételt készítenek, nem is lehet eldönteni , ki a boldogabb : az ajándékozott,vagy az ajándékozó.
Egy réges-régi napon, mikor gyermek voltam Mamám a díványra ültetett, majd kimutatott az ablakon. –Ott lesznek majd az angyalok. Kinn szürke titkokkal teli felhők alatt álltak a fák. Levéltelenül, de csupasz ágaikra egy csapat veréb telepedett és hangosan csiripeltek.
Nem kellett sokáig erőltetni a szemem, a kisgyermekek amúgy is többet látnak a világból. Éreztem, hogy nagy dolgok jönnek.
Mamám kérte, hogy ne forduljak meg, s míg én hófehér szárnyú angyalcsapatot vártam, Ő feldíszítette azt a nagy karácsonyfaágat, ami a kereskedőnél maradt, mikor valaki nagy fenyőt vett.
-Most már megfordulhatsz-mondta, s én elkerekedett szemekkel bámultam a csodát: a két ágy közé beszorított ág ezüst angyalhajjal volt díszítve,s a csokik voltak rákötve gondosan cérnával. Ilyen szépet én még nem láttam. Azon az estén a szobát fény ragyogta be. Mama egy régi szent éneket énekelt halkan, derűs arca ragyogott. A szoba a szalmazsákos ággyal, a kályhában pattogó fahasábok duruzsolása, Mama, ahogy letekintett rám, miközben átölelt, s én láttam a gyönyörű tiszta tekintetében, hogy az angyalok időnként emberi alakot öltenek, veled maradnak egy ideig, majd égbe szállnak.
Nézd meg jól az embereket körülötted: a boltban kedvesen mosolygót, vagy, aki egy nem várt pillanatban önzetlenül segít: mert lehet, hogy
szárny nélküli angyalok ők. Csillagporos utak vándorai, akik segítenek.
Ahogy a szívünk nyílik, érezzük ezt. Ilyenkor, advent idején.
Adventi böjtölő
(A háromkirályok sóhaja)
I.
Úgy várlak régtől, árva
szívemnek virága, égi harmat
II.
távoli csillagok alatt
utamon arcod kutatom
III.
oly régóta várunk, jöjj
az ég, a föld, s mi kötve volt
az égi gyermek jászla oldja
valami csoda születőben
nincs szó rá, az ég dalol
egy angyal száll,
virrad valahol;
s a lámpás lobban,
apró fények
sóhajtó régi remények
s mi mind, kik itt lenn
sötétben járunk
virrasztva éjen, a jelre várunk
hogy szívünkben is, kérünk,
szüless meg,
kit ígértek rég: a Gyermek.
