Puhl Krisztina vagyok. Magyarországon, Komáromban élek családommal (férj, három lány és két kedves border collie). Anya vagyok, festő, country énekesnő, szabadidőmben pedig kézműveskedek is, érdekel az amatőr elméleti fizika, csillagászat, történelem és sok minden, ami kedves számomra.
A versírás az egyik legfontosabb önkifejezésem. Szeretném, ha az emberek a lelkemen keresztül a verseimben ismernének meg!
Érzékeny és finom lelkem van és véleményem szerint ezek a finom érzések a verseimben és a festményeimben is tükröződnek. A művészetek számomra a szabadságot jelenti. Olyankor csak a lelkem kifejezésével foglalkozom. Gyakran érzem, hogy sok minden felhalmozódik bennem és ezeket az érzéseket le kell írnom ! Gyakran versekbe öntöm az érzéseimet.
Azt gondolom, hogy az ember nagyon sok dologra képes, erőn felül tud teljesíteni! Ezt azért mondom, mert én is meglepődtem az első a versemnél, hogy ezt valóban én írtam?
Szeretnék a lelkem darabjából adni azoknak az embereknek, akiknek szükségük van rá! Ehhez meg kell magamat mutatnom!
Szeretek szépet teremteni magam körül, a verseimben a legszebb szavak, metaforák jelennek meg!
Keanu Reeves idézetével zárnám soraimat!
,, Néha annyira beleragadunk a mindennapi életünkbe, hogy elfelejtünk időt szánni rá, hogy élvezzük az élet szépségét. Olyan, mintha zombik lennénk. Nézz fel, húzd ki a fülhallgatód. Köszönj oda valakinek, akit látsz, vagy menj oda és ölelj meg valakit, aki úgy néz ki, mint akit bántottak! ”
A lélek harmóniája
Szinyei kék színe a kedvenc kékem,
Ha reá gondolok betölti lényem!
Mindent akarok festeni e színnel
Mert én egy tündérvilágban létezem!
Olyan helyen ,mi fényes és hívogat
Hol az időben megáll a pillanat !
Kékszárnyú lepkék csillognak az égen
Selyemszőtte réten békében élnek
Csendben a suttogó hang a hallgató
Mézédes folyó a legjobb szomjoltó !
Csalfa tűz a szerelem vörös lángja
Lobbanékonyan meleg szívet látja
Sátrat ver éjjelente a telihold,
S csillagok ölelnek ,ha kint vagyok.
Szellő simogatja az ajkaimat,
Lényem tengerét hűs rózsaillat .
Eltűnnek olykor a világ zajai
Eltűnnek az élet nagyobb bajai!
Elmélkedem a magányom folyásán
Nyugalmam szigetének állomásán
Vissza térek az éjjeli álmokban,
Még akarok maradni a mámorban!
De, felébreszt reggel az én kis csengőm,
A valóságba vissza terelődöm.
Köszönettel: Puhl Krisztina
Ez is tetszeni fog: