Sziasztok!
Preistrommer Kornél vagyok, 17 éves.
Körülbelül 3 éve írom ki magamból, a fájdalmaim és az érzelmeimet. Számomra ez egy terápia, hogy ne akadjak fent dolgokon, így könnyebb el engedni a rossz érzéseket és a jó érzéseket pedig meg örökíteni. Verseim nem pontosak, mivel a művészet sincs meg határozva, hogy mit hogyan is kéne. Egy művész nem attól művész, hogy tudja mit csinál és oda figyel a pontoságra. Egy művész attól művész, hogy halvány lila gőze sincs arról, hogy mit is csinál, csak csinálja. Én is így vagyok ezzel, nem tudom mit hogyan csinálok, csak le írom amit éppen érzek. Köszönöm hogy végig olvastátok!
Cúg
Valami kecses melengető fuvallat áramlik a testem felé
Párhuzamosan, vízszintesen, minden irányból
Egyesével érintik meg a testem különböző pontját
Oly nagyszerű érzés
Míg hozzám ér csak erősebb lesz
Hallom a hangjukat
Halkan szól hozzám és elragad
Kedvelni kezdem
Biztonságban érzem magam
Vigyázz rám
Én is vigyázok rá
Buborék
Az érzéseim
Olyanok mint, csapból kizuhanó forró folyadék amiben folyékony szappan van
Egyre jobban csak elkezd dagadni, a furcsa dolognak öltöt buborékok sokasága
Először csak bután nézzed hogy mi történik, majd aztán egyre jobban megszereted
Mennyi pici buborék kell ahhoz hogy megszeresd?
Növény
Elkorhadt növény vagyok
Lehullajtottam a leveleimet, melyek szépen lassan hullottak le rólam
Kaptam pár csepp vízet, de csak egy élesztett újra
Földre hulló leveleim, újra kinőttek
Vajon hány cseppel kell találkozni, egy növénynek hogy újra szép legyen?
