Az elindulás
Irodalomtanárként dolgoztam vagy 27 éven át. Úgy emlegettem eddig, hogy szakmai ártalomként jelent meg az írás az életemben, de ha belegondolok, ez nem teljesen igaz.
A könyvek mindig nagy szerepet kaptak az életemben. Hol segítséget adtak, hol mentsvárat, hol példát.
Az írás ezeknek a hatására indult el még kamaszkoromban. Elvont prózákat és verseket alkottam akkoriban. Ahogy akkor megfogalmaztam: ” Kiírva próbálom enyhíteni mindazt, ami kár ért. ” ( Idézet a Kritikák című írásomból)
Testvérem biztatására kezdtem el antológiákba is beküldeni az írásaimat. Hogy saját kötetem legyen, az teljesen elképzelhetetlen volt.
Így kerültem több írói közösségbe: 7 Torony Irodalmi Magazin oldalaira és a Tolna Megyei Tollforgatók Klubja által megjelentetett Kézjegy antológiába.
Aztán történt valami. Talán én is érettebb lettem.
Az első regény születése
Van akinek úgy születik meg a regénye, ahogy elolvasod: fejezetről, fejezetre, mintha valaki diktálná neki. S van akinek egy teljes zűrzavarból, őskáoszból éled fel, mint a bábból kireppenő pillangó.
Életem első regénye egy álomból növekedett teljes történetté. Egy álomból, amiben felszabadultan a fák között röpködök.
Sajnos ehhez azonban valamiféle nagy magányosság-érzés is társult. Valahonnan egy gondolat felröppent, hogy régen a fehér volt a gyász színe. Akkor a csipke is akár a gyász része lehet? Gyönyörűség magányosság és galambbúgás, fehérség. És jöttek a képek, amiből megszületett egy novella, ami 2009-ben a 7 Torony Irodalmi Magazinban meg is jelenhetett. Olyan büszkévé és boldoggá tett a megjelenés, hogy az elvégeztetett elégedettség érzésével annyiban is hagytam utána a dolgot. Bár a kommentek, amiket kaptam mind arról szóltak, hogy írjam tovább, mert ez így sok nyitott kérdést hagy maga mögött.
Én azonban elkönyveltem, hogy a regényíráshoz lusta vagyok, verset írni könnyebb, gyorsabb. Prózában maximum elbeszélést, novellát vagyok hajlandó írni.
Az évek során azonban egyre több ötletem jött, amiket regénnyé lehetne duzzasztani, így mikor megláttam egy könyvíró szemináriumot, elmentem rá. Mint kiderült szakkönyvek írásáról szólt, nem művészi könyvekről, de azért kaptam inspirációt és ötleteket.
Így kezdtem el kidolgozni a régi novellát regénnyé.
Igen nyögvenyelős volt az eleje. Az a néhány érzés, amit kiírtam, kevésnek bizonyult, hogy beletegyem a szereplőket egy konkrét környezetbe. S bár még rémlett az iskolai tanulmányokból, filmekből a középkori élet, de utána is kellett járni, hogy tényleg úgy van-e az, ahogy emlékszem. Az összes hibát elkövettem, amit csak lehetett. Szinte kétszer kellett megírnom a regényt, annyit javítottam.
Hogy ez mért fontos? Ha te is írsz, és megakadsz, ne aggódj ezen. Tényleg. A figyelmed így azért nem kalandozik el évekre – ahogy nekem – a történettől, és fenn marad. A rendszerességben van valami varázslatos erő, ami magához vonzza a pont oda illő adatokat és az újabb ötleteket…és azokat az embereket is, akik támogatóid lehetnek. ( Na, tessék. A tanárságot úgy tűnik nem fogom tudni lerakni. )
Végül 2020 karácsonyára megjelent magánkiadásban Aki hétszer született címmel.
A munka folytatódik
A döbbenet akkor ért, mikor az olvasóim kijelentették – szinte a novellára adott kommentek visszhangjaként -, hogy így nem lehet abbahagyni. Hol a folytatás?
Az is megerősített, hogy a Dugonics András Irodalmi Díj jelöltje címet is megkaptam 2020-ban 6, 2021-ben 4. helyezettként.
Amíg íródott a második rész, a prózákat egy kötetté szerkesztettük, és most, hogy a harmadik rész is készül, a verseimet is megjelentettem 2022-ben.
Közben egy pályázatra írtam egy ifjúsági regényt is, de készül egy meseregény felnőtteknek és egy riportregény is. De csak szépen sorjában.
Mit tartok fontosnak?
Mindegyik kötetem illusztrált. Ezt fontosnak tartottam. Minden csodálatom a képzőművészeké, és ezen az úton is szeretettem volna segíteni a számukra.
Az aki hétszer született kötetnél az egyik barátnőm azt mondta: Györgyi, te nem hétszer, hetevenhétszer születtél már újjá, ahogy ismerlek. Az ő elnevezését használva lettem a Főnixéledések írója.
Azt szeretném, ha a köteteim ugyanúgy inspirálnának, tanítanának és mentsvárat, példát adnának, a szórakoztatáson túl, ahogy a kedvenc olvasmányaim velem tették.
Néhányszor már sikerült: regényem gyászt kezelt egy idős özvegyasszonynál, anya-lánya kapcsolatot egy kedves olvasómnál, és több írásom képzőművészeknek adott ihletet. De sejtem, hogy ezt lehet profibban csinálni, ezért is örülök, hogy ide találtam erre az oldalra.
Megjelent köteteim:
2020 Aki hétszer született
2021 Minden más ( Prózák innen-onnan)
2022 Aki reménnyel indult
2022 Főnixdalok ( Versek )
