Nevem Oskó Gáborné dr. keresztnevem, amelyen szólítanak: Anikó.
71 éves vagyok, Budapesten élek. Nyugdíjasként. 2024. július 16. óta özvegy, ezért is keltette fel az érdeklődésemet a Lélekharang című pályázat.
Egészen fiatal koromtól szeretem a verseket, első sorban a klasszikus magyar verseket, illetve nem magyar klasszikusokat is.
Én magam nem foglalkoztam versírással, de néha kedvet érzek egy-egy gondolat megfogalmazására.
Szeretek fotózni, Budapestről nagyon sok fotót készítettem az elmúlt 15 évben, ingatlanosként jártam a várost és rácsodálkoztam a város szépségére. Az unokáim születése után, mikor már cseperedtek és itt Budapesten laktak, sokfelé csavarogtunk, ezekről a kirándulásokról is sok képet készítettem.
A Fiumei úti Nemzeti Sírkertet szeretem, készítettem ott is képeket, albumot, (Nemzeti Sírkertünk…) a Facebookon látható. Augusztusban ott volt férjem búcsúztatója, a szóróparcellában.
Az albumomhoz írtam a verset pár évvel ezelőtt, amit most a férjem elvesztése miatti fájdalmam kifejezésére “epilógussal” zárok.
Ezt a verset szeretném beküldeni a pályázatra.
Ez is tetszeni fog: