Oláh Tímeának hívnak. 1978-ban születtem Budapesten. Még általános iskolás koromban döntött úgy a család, hogy Martonvásárra költözünk. Azóta is itt élek. Van két nagy fiam. A művészet már gyermekkoromban is éltető nedű volt számomra, de kibontakozni igazából csak pár éve sikerült igazán. Gyermekkorom óta foglalkozom írással.
Főként a versek irányába mozdultam el. Témáim leginkább romantikus hangvételben íródnak. Szeretem a misztikát a megfoghatatlan plátói dolgokat. Két éve kiadtam saját könyvemet Versek Karmák Végzetek címmel, amit hivatalosan is bejelentettem a Széchenyi Könyvtárnál, és magánkiadóként kis példányszámban értékesíthettem.
Pályáztam több verspályázaton, végül az Arte Tenebraun Könyvkiadónál fogadták be három versemet. A poet.hu-n és a Művészházban is jelentek meg verseim. Azt írás vezetett el önmagamhoz.
A mai rohanó világban, sokszor szükségünk van egy kis támaszra. Pozitív megerősítésekre, hogy haladni tudjunk az utunkon. Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!
Szeretettel Timi
Versekből válogatás
Felismerés
Egész életemben valakit kerestem,
Nem tudtam, hogy ki Ő, amíg rá nem leltem.
Kerestem arcokban, szemekben, tettekben,
Kerestem a rám mosolygó, kedves emberekben.
Felfedezni véltem minden jó szóban,
Azt gondoltam mindig, hogy ez így jól van.
Megismertem többféle világot,
Több nézőpontot, több megvalósult álmot.
Azt gondoltam, hasonló embert keresek,
Már agyamban végigfutottam a neveket.
Úgy éreztem sokszor, hogy jó úton vagyok,
De rájöttem, hogy tévúton haladok.
Végül megváltozott egy nap a pillanat,
Mikor rájöttem, kit kerestem,
Hát magamat.
Vándor
Álmodlak régen, álmodlak magamnak,
Tudom, ez a bolygó nem a mi otthonunk.
Átutazók vagyunk, és egy kis időre,
Tudjuk, hogy itt ragadunk.
Kereslek, kutatlak ezredévek óta,
Mióta lelkünk kettévált,
Érzem, lassan eljön az óra,
Hogy ismét karjaim ölelnek át.
Keresem lelked ismeretlen arcokban,
Suttogom neved, hátha hozzád viszi a szél.
Állok egy sebes folyónak partján,
Lényem már semmitől sem fél.
Hallgatom madarak dalát,
Lábam érinti homokföveny,
Kereslek a csillagokban is,
Hátha onnan majd lelked üzen.
Mikor a végtelen csillagport szór rám,
Szememre álmot bocsájt az éj,
Tudom, hogy elhoz nekem a végtelen,
Csak annyit mond, szépen kérj!
Kérek és kérlek, hogy találj meg engem,
Míg időm itt el nem rohan.
Utána már csak a fényben élhetek veled boldogan.
Megállítani az időt
Az idő rohan, és peregnek a percek,
Gyorsuló világban megállni a legszebb.
Kiállni magadért, élvezni a szépet,
Meghallgatni, hogyan szól esőben egy ének.
Starthoz állni végre, várni, hogy süljön el a fegyver,
Futni oda, hova nem jut el sok ember.
Hegycsúcsról lenézni, látni ezer tájat,
Virágzó réteket, zöldülő, nagy fákat.
Tenger partján állni naplementét lesve,
Álmokat szőni, mikor leszáll az este.
Telihold fényénél kívánni pár csodát,
És hangulatos kis tavernában enni a vacsorát.
Mosolyogni és élni az életet,
Én megállítanám az órát és vele a perceket.
Oláh Tímea
