Nyirati Csillának hívnak. 1976-ban Bonyhádon születtem, jelenleg Tolnán élek.
Édesapám (Balázs Andor Gábor) festőművészként alkotott élete végéig. Gyermekként így én is állandóan rajzolgattam.
Ahogy édesapám itt hagyott minket, én is letettem a ceruzát és hosszú évekre abbahagytam a rajzolást.
Pár éve valami nem hagyott nyugodni… Egyre gyakrabban gondoltam apukámra. Így újra előkerült a ceruza. Immár, a lányomat kézen fogva, részt vettünk egy „rajzos” tanfolyamon, hogy tovább adjam „az érzést”.
Megismerkedtem a pasztellkrétával, színes rajzaim születtek. Megszerettem a színeket.
Innentől kezdve nem volt megállás. „Ki kell próbálni a festést!” Jött az olajfesték. Az olajfesték „illata” felébresztette bennem teljesen az emlékeim. Úgy éreztem Apu műtermébe léptem: és a dohány illata keveredett a nála még intenzívebb olajfesték szagával. Megérkeztem!
Azóta kipróbáltam az akril festést is, ami jelenleg nagy kedvencem. Mindig próbálkozom az új technikákkal, legújabb eszközökkel. Alkotásaim: portrék, női alakok, tájképek, állatok, stb.
Ha festek, megszűnik körülöttem a világ, kikapcsolok és az érzéseim visznek. Olyan, mintha „Valaki” vezetné a kezem. Ha viszont a végeredmény még más emberek örömére is szolgál, teljes boldogsággal tölti el az én szívemet is.
