Miskolczi Máriusz vagyok, és egész kicsi korom óta az alkotás rabja vagyok. Már az óvodában elhatároztam, egy képet nézve, hogy felhőfestő leszek, mert az tetszett képben akkor a legjobban. Nem sokkal rá a Barcsay Jenő alapította, de már a tanítványa, Dombyné Szántó Melánia által létrehozott gyermek-képzőművészeti iskolában tanultunk rajzolni, azóta már sok végzett tehetséggel közösen. Tanulmányi átlagom elég rossz volt, de valamennyi rajztudás rám ragadt az eltelt 4 év után, így felvettek az Illatos úti Képző -és iparművészeti Szakközépiskolába porcelánfestő szakra. Az utolsó barcsays évben a Zala megyei nagykapornaki 3 hetes alkotótáborban Melánia egy oklevéllel (ezüst diplomával) jutalmazott. A porcelánfestést túlságosan kötöttnek találtam, legalábbis a tradicionális részét, és évet is kellett ismételnem, ezért átkértem magam kerámia szakra. Félig meddig magántanulóvá váltam, mert csak az elméleti tantárgyakat tanultam az iskolában, a gyakorlati keramikus órákat egy hetedik kerületi keramikus pincéjében tanultam. Sajnos itt inkább az agyag gyúrásával és újrahasznosításával töltöttem a szakmai gyakorlatot. Ezért hamar elment a kedvem a keramikus szaktól is. Amatőr kerékpáros lettem, és ezzel töltöttem mindennapjaim.
Aztán esti iskolában leérettségiztem, de ekkoriban inkább a fotográfia érdekelt, és kísérletezgettem a fotópapír ezüst-bromid szemcsék kioldásával a szobámban kialakított sötétkamrában. A kerékpározást digitális rajztáblára, vászonra, ecsetekre cseréltem. Elvégeztem egy grafikus iskolát, majd egy digitális grafikával foglalkozó tanfolyamot. A munkám mellett egyre többet rajzoltam. Kissé türelmetlen vagyok alkotás közben, mert minden ötletet azonnal meg szeretnék valósítani. Ha már két órát töltök egy rajzzal (legyen az olaj, grafit vagy digitális), akkor az már soknak mondható. Nem szeretem félretenni, érlelni, dolgozgatni rajta. Aztán egy országos Moravcsik ki-mit-tudon nyertem vizuális kategóriában. Ez után egy galériában dolgozó hölgytől kaptam lehetőséget kiállítás tervezésére, de nem éltem vele. Főleg pixelgrafikával foglalkozom most, és mivel sokkal többet szeretnék elmesélni majd a jövőben, amit egy képpel lehet, szeretnék egy saját, jó dramaturgiával felépített animációs kisfilmet rajzolni. A munkaidőmön kívül, amikor nem a családommal vagyok, alkotok. Ha tehetem, megrajzolok naponta 2-3 képet is. A részletességért még kicsit küzdenem kell, bár kedvelem a minimalista stílust. Nagyon kedvelem a századfordulón épült klasszicista, szecessziós épületeket. Sétáim során próbálok nyitott szemmel járni és észrevenni a kis apró díszítőszobrászati elemet az épületeken. A rajzaimban gyakran visszahozok elemeket ezekről az épületekről. De nem a szó szoros értelmében. Én inkább megpróbálom felkelteni a néző figyelmét, hogy ez meg mi? Remélve, hogy legalább a neten rákeres, hogy ez milyen lehet a maga valóságában. Több fajta stílusban
rajzolok. Mindig egy témát körbejárva. Maximalizálni kellett a képeim számát, ezért úgy próbáltam meg választani, hogy a néző, olvasó a lehető legtöbbet megtudhasson rólam. Ezért az épületekről készült rajzaim nem mutatom be, talán majd máskor.
Most az animáció terén próbálok minél többet tanulni. Aki kíváncsi arra, hogy mit sikerült elérnem egy évnyi animációtanulással, az nézze meg nyugodtan a Youtube-csatornám összegző videóját.
