Bonyolult pályafutásom volt. RSG élsportoló, majd táncművész klasszikus dzsesszbalett.
Gazdasági főiskola után kereskedelmi vezetőként nem találtam a helyem. Majd a Debreceni Agráregyetemen keresztül egy “véletlen” folytán bekerültem a médiába. Sportriporterként kezdtem, M5 tudományos anyagok, majd Retro Rádió szerkesztőként végre a helyemen éreztem magam. Idén januárban lett meg a nemzetközi újságíró igazolványom. Egyszerűen elvesztettem az addigi motivációm. De! Verseket írok, amik megmagyarázhatatlanul törnek fel belőlem.
Célom saját verseskötetem kiadása.
Hazárdírozó
(2023.04.24.)
Pengeélen táncolok
Vannak itt még lábnyomok
Nesztelen a béke csendje
Te se maradhatsz most gyenge.
Meddőségünk torz szülöttje
Háborúban mentek tönkre
Nyers húsként lett vacsorája
Quasimodo Notre-Dame-ja.
Párizs az én hűs Bakonyom
Üres lehet még a tarsolyom.
Útra kelek, önzés nélkül
Szakadt lepel, tovább szépül.
Karmám adott, bőröm repedt
Prűdség nélkül, lehetsz beteg.
Nagy az Isten állatkertje
Noé nélkül, nem jön létre.
Hajt a vágyad, repked körbe
Kisírt szemmel, nézz tükörbe.
Lélekbúvár ,embersorsok
Nesztelenül lehetsz boldog.
Igenlések helyett
(2023.04.19.)
Hiedelem, veszedelem
Lehetséges terjedelem
Utat vájsz magadban
A légüres tudatban.
Messze még az ítélet
Magadat sose véded
Sírig tartó hatalom
Sebet ejt az alkonyon.
Rommá törhet bárki téged
Eljött már a végítélet
Végső csepp a pohár alján
Bárgyú percek, néznek balgán.
Félelmeddel ölhetsz bármit
Tisztaságod már nem számít
Intő jelként tartod bénán
A lakatot a halott torkán.
Könnyed meddő, szíved néma
Helyes döntés, szimpla séma
Sántít a vágy, elméd lapos
Ettől leszel, majd tudatos.
Istent véded, kezed remeg
Vesztes csatát sose nyered
Sereghajtó leszel hajdan
Vakon nézel, szürke katlan.
A józanság sík vetülete
Gyerekkorod Küklopsz szeme
Dicsértessék, ámen nélkül
Ki nem mer, az csak vakon repül.
