A nyolcvanas évek közepén „alternatív” gitárosként betévedtem az akkor szárnyait bontogató Csodamalom Bábszínházba. Bábot addig csak a TV-ben láttam, s felderengett, hogy mennyire szerettem Rémusz bácsit, a Futrinka utcát és Mazsolát.
Az akkori direktor, Korzsényi Tibi, a fővárosból keveredett Miskolcra és magával hozta azt a fajta pesti lazaságot, amely akkor még szokatlan volt a városban. Néhány próba után már közönség előtt kellett alakoskodni. Természetesen sokat segített, hogy mindezt egy paraván mögül. Időm sem volt elgondolkodni, hogy mit keresek a bábosok között. Egymást érték az előadások, a fellépések rutinszerűvé váltak. Aztán elvégeztem az Állami Bábszínház Bábszínészképzőjét és onnantól Kalamajka Bábszínház néven független színházas vagyok.
A „színházcsinálás” lehetőséget adott, a meseírásra, dramatizálásra, báb és díszletek tervezésére, készítésére, zeneszerzésre. Az eltelt három évtized alatt több, mint húsz előadás született. A bábszínház mellett folytattam a zenélést, több együttesben dolgoztam gitárosként, dalszerzőként. Az elmúlt tíz évben már egyedül tartom a bábszínházi előadásokat, a csapatmunka örömét a zenekarjaiban találom meg. Jelenleg a verséneklő „Verskapocs” és a „RókaLánya” zenekarban gitározom.
