Kőrösi László vagyok 1964-ben születtem. Gyerekkorom óta foglalkozom a művészetek különböző műfajaival.
Zenei általános iskolába jártam, ahol zongorázni tanultam, majd később tangóharmonika, szájharmonika, gitár, citera és minden ami hangot ad ki… 3 zenekarban játszottam. Ez mellett zenét szerzek, szöveget, verset, novellákat írok. A középiskolás éveim alatt kezdtem el igazából a grafikával foglalkozni, majd jó tíz évvel ezelőtt a festéssel meg pasztellel, szénnel való játszadozással…
Történelem-rajztanár szerettem volna lenni, vagy zenész. Sajnos az élet úgy hozta, hogy ezek nem valósulhattak meg.
Kártyavár…
Azzal telnek éveim,
hogy álmokat építek,
ha az egyik szétfoszlik:
másikat készítek.
Könnyű kártyalapok,
az álmodozások.
Sokszor összedőlnek,
hiába vigyázok.
Volt mikor felépült:
de valaki elfújta…
Nem törődtem bele,
neki láttam újra!
Százszor és ezerszer,
építettem várat!
Nyitva volt bárkinek,
nem tettem rá zárat.
Érzem már öregszem,
kezeim remegnek.
Mégis újabb újabb:
lapokat keresnek!
Összerakni újra,
bármilyen ingatag,
még ha oly rövid is,
akár egy pillanat.
Hiszek álmaimban,
mert azok éltetnek.
Csak így van értelme,
ennek az életnek…
(Kőrösi László)
