Terápiaként kezdtem el festeni nem egészen fiatalon, hosszú évtizedekig pedagógusként dolgoztam. Aztán ebből szerelem, szenvedély lett! Szívemből, lelkemből festek, ahogyan érzem, meglátok valamit, lehet ez egy csorba bögre füle, egy érdekesen ívelő faág, vagy egy különös formában összeálló felhő, és már szárnyalnak is a gondolataim, kezd megszületni a kép a fejemben.
Az életet festem, a közöttünk lévő világot, a természetet, az embert, örömével, bánatával, bajaival, szerelmével, halandóságával együtt, emberi utakat, sorsokat!
És fákat! Különös vonzalom ez számomra, szeretem a fákat, hozzánk hasonlóak, segítenek, éltetnek bennünket.
Emberi testeket, emberi arcokat öltenek képeimen, a “emberfáim, fa embereim ” védjegyemmé váltak.
Festek gondolatokat, történeteket, családokat, házakat, a múltat, a gyökereinket!
Voltak már kiállításaim, sok képem van már családoknál, házakban, ahol velük, az ottlakókkal együtt élnek, számomra ez nagy öröm!
Imádok festeni, szeretnék még sokáig, sokat alkotni.
