Minden alkotás egy csoda, hisz az ember a lelkét adja a műveihez.
Könyvszobraim mentett könyvekből készülnek. Az újjászületés reményében sorakoznak az antikváriumok polcain. Kidobott könyveknek adtam új értéket, s fogok is még.
Lapjuk hiánytalan, olvasásra már nem alkalmasak meghajtogatás után, de éveket kapnak, hogy a könyvespolc kiemelt díszei legyenek!
Valaki lelkét megmelegítsék, ha ajándékba kapja.
S kicsit viszik az én lelkemet is tovább, mint ahogyan a szerző, a nyomdász a könyvkötő és a tulajdonosai lelke, keze simítása is nyomott hagyott rajta.
Öreg, kopott (némelyik nagyon is), nyomott hagyott az idő rajta, olvasták, forgatták, eldobták, elfelejtették….
Leporolom, szeretem, forgatom,szépen bánok vele, meghajtogatom, gyönyörködöm benne, s lelkem kis darabjával továbbadom, hogy más is szeresse, gyönyörködjön benne!
