Kalmár Zsolt vagyok, Velencén élek. Hivatásom az ismeretek átadása: pedagógus vagyok. Minden iskolatípusban tanítottam az alsó tagozattól az egyetemig bezárólag. Ez a tevékenység egyúttal hobbi is. Úgy gondolom, hogy azt az élettapasztalatot, amit megszereztünk, kötelességünk valamilyen formában átadni, méghozzá olyan formában, amihez – talán – a legjobban értünk.
Az emberi létet egy régi bölcsesség alapján leginkább a veréb mindennapjaihoz hasonlítanám. Csipegetjük a morzsákat anélkül, hogy életünkben láttunk volna egy kétkilós veknit egészben. Tudjuk, hogy tartozunk valamihez, de ettől az eredőtől bonyolult érdekviszonyaink alapján egyre távolabb kerülünk. A “szerteszétszóródottság” állapotából kellene visszatalálnunk egy pontra, amiből minden következik. Nehéz ügy, de gyakorolhatjuk látszólag összefüggéstelen dolgok közti kapcsolatok keresésével, hiszen minden egy tőről fakad.
Képi gondolkodónak vallom magam. Első megközelítésben ez azt jelenti, hogy képeim a címekkel, vagy a hozzájuk fűzött kiegészítésekkel válnak teljessé. Mélyebb értelemben pedig azt, hogy talán nem is az a legfontosabb, amit lefényképeztünk, hanem amiért lefényképeztük azt.
Több tucat egyéni és csoportos kiállítás van mögöttem. Ötletgazdája, szervezője és résztvevője voltam a tíz évet megélt “Csabai Fotószeánsznak”, a Berekméri Zoltán Fotóklub vezetőjeként tagja voltam a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoprtok Országos Szövetségének. Részt vettem a Körös-táj Művészeti Társaság, a Nicolas Müller Fotóművészeti Műhely és a Keszi Art Művészeti Egyesület munkájában.
Eddig három kötetem jelent meg Valami kezdődik, vagy végződik, Online Airlines, illetve Azok vagyunk, ami eszünkbe jut bármiről címmel (ez utóbbi magyar-angol nyelvű kiadás). Mindhárom térítésmentesen megtekinthető az Országos Széchenyi Könyvtár Elektronikus Könyvtárában.
Aki napi szinten kívánja követni tevékenységemet, az kövesse Facebook oldalamat.
