Mutáns
egy tévelygő világban
élek én a tévelyedett
zárójelek mélyén őrzöm a szívem
hitemből tavak gyűlnek lassan
s öntözöm az ifjú palántákat
csak legyen elég könnyem…
elég símogatás kezemben
s szívetek nyíljon
nyíljon
mutánsként mutáns testvéreim között
a visszatérésről beszélek én
az emlékezésről
arról aki vagy
aki voltál
aki lehetnél
aki mégsem vagy
s újra a könnyek
a könnyek amik
szívemre hullanak vissza
