1988-ban születtem Kazincbarcikán. Rudabányán nőttem fel a város határán, innen adódik a természethez kötődő szeretetem. Jelenleg Ormosbányán élünk a férjemmel. Gyermekkoromban is sokat sétáltunk a természetben, gombászni, sóskát szedni, vagy csak gyönyörködni a tájban, az erdőben és az állatokban. Ebből adódóan van pár hobbim, mint például a fotózás, vagy az ásványgyűjtés.
Rokonaim szerint a nagybátyámra ütöttem a tehetségemmel kapcsolatban. Ő festő volt, kiskoromban sokszor néztem, amikor alkotott. Egyszer megkérdezte egy nagyobb festményénél, mit fessen még a művére. Én örömmel mondtam, hogy egy kisfiút, aki libákat hajt. Megfestette, én pedig nagyon örültem neki. A műve a mai napig megtekinthető a felsőtelekesi Általános Iskolában. Sajnos, nagybátyám már nem él. Mindig mondta annak idején, hogy megtanít festeni. Sajnos, nem volt már rá lehetősége. Mindig büszke voltam rá… és a mai napig is az vagyok.
A rajzolás gyermekkoromig nyúlik vissza, már akkor szerettem rajzolni, festeni. Viszont valamiért a rajzolás jobban megragadott, mint a festészet. Ennek ellenére nemrég elkezdem festegetni is, nagyon tetszik, bár inkább a rajzoláshoz van türelmem. Kazincbarcikán a Deák Ferenc Szakképző és Művészeti Szakközépiskolába jártam, Textilrajzoló és Modelltervező asszisztensnek tanultam. Volt, amikor egy héten tizennégy rajzórám is volt. Nagyon szerettem, főleg mikor modellt kellett rajzolni, olyankor még a szünetekben is alkottam. Innen ered a tudásom egy része, másrészt autodidakta módon fejlesztem magam.
Komolyabban 2012 körül kezdtem el foglalkozni a portré rajzolással. Az első fotókarton rajzomat 2014-ben készítettem el, mely egyben az első állat rajzom volt. Azonnal beleszerettem a fotókartonba, az inverz rajzolásba, de inkább az állatok, és az állat portrék rajzolásával kezdtem eltölteni az időmet. Ha alkotni van kedvem, s persze időm is, mert sajnos manapság egyre kevesebb jut belőle, akkor egy ilyen jellegű rajzot készítek. Nagyon szeretem az állatokat. Akár az emberek, úgy az állatok is tele vannak érzelmekkel. Kezdetben csak fehér és fekete, manapság pedig már színes ceruzával is alkotok. A színek használatával váltak teljessé a rajzaim, bár egy fekete-fehér alkotás is tele van érzelmekkel. Ez adja számomra az alkotás örömét, mert az emberekről készült portrék elkészítése már nem tölt el annyi örömmel. Rajzolásnál arra törekszem, hogy minél fotórealisztikusabbak legyenek az alkotásaim, a szemet dolgozom ki elsőként, mert a szem a lélek tükre. Ha életet varázsolok belé, a rajz is életre fog kelni. Arra törekszem, hogy élet legyen az alkotásaimban, benne legyenek azok az érzelmek, amiket én is érzek alkotás közben. Szeretném elkápráztatni az embereket, s a szívemnek az a legkedvesebb, ha azt mondják: „Ott van az élet a szemében…”
