„Azokat az írásokat szeretem, amiket nem elég egyszer elolvasni. Legyen mélyen szántó, hogy legalább kétszer felfaljam, mire minden tekintetben megértem a szavait. Azután legyen szép, hogy gyönyörködjem benne. Végül pedig legyen szórakoztató, elgondolkodtató vagy döbbenetes, hogy idézni is akarjam. Bárhogy számolom, lányom, ez így már legalább négyszeri elolvasása ugyanannak a dolognak.”
Az idézet egy édesanyától való. Az enyémtől. Legodaadóbb és leglelkesebb rajongómtól. Ő már csak volt, de szavai még ma is itt csengenek a fülemben, és a kedves olvasó megtalálhatja majd első készülő novelláskötetemben is. Az ő ihletésére kezdtem el komolyan írni, rá hallgattam, amikor az életből való távozása után újrakezdtem a történetírást, és folytatom majd, amíg csak lesz téma, amely papíromra kívánkozik.
Mondhatnám, hogy gyermekkorom óta vonz ez a hivatás, ami tulajdonképpen igaz is lenne, ha már abból az időből is fel tudnék mutatni írásokat, legyenek bár még oly kezdetleges próbálkozások is. Akkoriban azonban nagyobb volt még csodálatom az irodalom nagyjai iránt, mintsem hogy novellaírásra mertem volna vállalkozni. Sok éven át megmaradtam a hétköznapi foglalkozásom mellett, és egy darabig elégedetté is tett ez a tevékenység, hisz mit kívánhatna az ember többet, mint hogy ne érezze munkának, tehernek, amit csinál.
Nem éreztem annak… egészen addig, amíg úgy tíz éve újra fel nem merült a jól ismert, régi érzés az egyre sivárabbá váló hétköznapok sodrában, hogy kell valami több, szebb, bizsergetőbb, és ez lett számomra – most már érettebb formában – az írás. Történeteim közt akad mindenféle, születnek írások, amelyek a lelkünk rezdüléseit figyelik, vannak köztük szimplán csak szórakoztatóak, és előfordulnak olyanok is, amelyek egy-egy kihívás nyomán születnek. „Vajon képes vagyok-e rá?” – ez a kérdés munkálkodik bennem ilyenkor, meghökkenteni szeretnék, vagy elismerésre vágyom, mint minden alkotó, és abban reménykedem, hogy írásaim továbbra is megjelennek majd neves egyesületek, internetes felületek, és irodalmi társaságok kiadványaiba, antológiáiban.
Jó úgy ébredni reggelente, hogy nem nehéz kikelni az ágyból, hanem máris ezernyi gondolat nyüzsög a fejemben, mindegyikből ötlet szökken szárba, és csak gyorsaságomon múlik, melyiket vagyok képes fülön csípni, hogy egy-egy írás témájává válhasson. Hogy ezt milyen sikerrel teszem, azt ítélje meg a kedves olvasó maga, én pedig csak annyit fűznék hozzá:
„Lélekláng ég bennem, és jól teszem, hogy hiszek benne, mert érdemes.”
(részlet a Találkozás c. novellából, HKM)
Eddig megjelent írásaim:
- Holnap Magazin novellapályázat: zsűrinyertes és szavazásnyertes: 2011 „Siklás”
- Élő Irodalom-Élő Könyv: Élni nélküle – „Alkony”
- Irodalmi Rádió: Az év pedagógus írója II. helyezés: 2015 – „Dani”
- Irodalmi Rádió: A természet tollnoka (Rókaerdő) 2022 – „Séta”
- Irodalmi rádió: Karácsonyi antológia (Meleg szívek) II. helyezés: 2022 – „Ünnep”
- Élet és Tudomány – Neumann Társaság (neumann120.hu): „Marslakó vagy messiás” (Dicsérő oklevél)
- Perspectiva Nova Egyesület: Életünk szövete – „Tükör”
- Kiskegyed Novellapályázat (online felületen megjelent): „Hogy is van ez?”, „Huncutka”, „Könnycsepp”
- Maradok #vers #dal háló novellapályázat: „Őszanyó”
Nálunk megjelent művei:
