1977-ben születtem Cegléden. Festészettel komolyan 2008-tól kezdtem foglalkozni.
2007-től 2012-ig rendszeresen részt vettem a Benedek Péter rajzkör munkájában, ahol Csurgai Ferenctől és P. Rónai Gábortól sokat tanulhattam. Tagja vagyok a Ceglédi Alkotók Egyesülete Képzőművész Szekciójának. Mesterem Csugai Ferenc képzőművész.
2008-tól rendszeresen részt veszek a Ceglédi Alkotók Egyesülete Képzőművész Szekciójának közös kiállításain. Festményeim látvány után személyes élmények, benyomások alapján jönnek létre. Gondolatiságát tekintve úgy érzem, legmélyebb lelki folyamataim megnyilvánulásai. A rend, a tisztaság, a csend keresése és megjelenítése, illetve az emberi élet törékenysége, a mulandóság, a lélek ábrázolása és az identitás kérdéskörei fogalmazódnak meg bennük.
Hiszem, hogy az ember egyedi és megismételhetetlen teremtmény. Vizsgálódásaim középpontjában ez a teremtett ember áll.
Munkám során többnyire különböző forrásból való fotókat használok fel vázlatként. Legutóbbi önarcképsorozatom Csurgai Ferenc képzőművész fotói alapján született meg. A lélek, a személyiség és az emberi érzések különösen az arcon tükröződnek vissza, és ez az, ami engem leginkább érdekel: az emberi arc nem csupán felszínes vonásainak a megragadása, hanem személyiségének állandóbb értékű és igazságú ábrázolása, ami sokszor csak az önarcképekben tud igazán kifejezésre jutni. A személyes csend megtalálása, ami ideális helyszíne az önvizsgálatnak és az Istenre figyelésnek. Önportréim viselik magukon belső vívódásaim, lelkiismereti küzdelmeim, örömeim, fájdalmaim lenyomatait.
Festőként nem érzem azt, hogy mindenképpen reflektálnom kellene napjaink kérdéseire, viszont azt gondolom, hogy csak az őszinte munkáknak van létjogosultsága, ezáltal akaratlanul is átszűrődnek munkáimra a jelenkor „zajai”.
Bemutatkozásomat egy Szent Ágostontól vett idézettel szeretném zárni: „Istenemet és lelkemet akarom megismerni. Semmi többet? Bizony semmi többet.”
