1967-ben születtem értelmiségi szülők gyermekeként. 5 és fél éves koromban egy vegyszermérgezés miatt nem tudtam tanulni, így csak a 8 osztályt jártam ki, és elmentem 15 évesen varrodába dolgozni. 20 évesen férjhez mentem, 23 évesen megszültem Árpád fiamat, rá 4 évre Veronika lányomat. 1999-ben rokkantnyugdíjas lettem (még a mai napig). 2004-ben eltemettem a páromat, és egyedül neveltem fel két gyermekünket. Azóta is egyedül élek, fiam még velem lakik, lányom Angliában él a férjével.
A sínek mellet
Különös hang zúg a fülemben,
Küzdelemre hív a halál.
Megállok a sorompónál,
De nem tudom, hogy mit tegyek?
Ugorjak vagy itt megálljak?
Konok az élet, undok a sors.
Oly sivár az életem.
Olcsó hírnév lenne ez nekem,
Az életem odaveszne.
Vele ifjúságom minden álma
És csak nézem a síneket.
Mennyi álom hullna porba?
Miért volnék ily lelketlen?
Testem kínozva eldobva,
Legszebb kincsemtől megfosztva?
VISSZATÉREK
Vár a világ, mit tartogat még az élet,
Kitárul előttem tán egy szebb jövő,
Egy szebb világ?
A szép ifjúság lassan elszáll.
S többé fel nem ébred.
De a szép álom világ,
Melyet sokszor elsirattam
Az életem gyötrelméért,
Ezer fájó bánatáért.
Soha ,soha el nem hagynám.
Csak egyszer egy röpke órán
Boldogságot gyönyört kapnék.
Mondanám elég volt az élet!
Bármi is jönne utána,
Vele lelkem kibékülne.
Mert öröm nincs csak küzdelem,
Harcra csábít az élet.
A sorompót én át nem lépem,
Mert vissza nem fordítható az élet,
Ha már egyszer ott lelépek
MINT ÜVEGGOLYÓT
Mint üveggolyót a gyermek ,
én úgy szeretlek.
Úja közzé veszi,nézegeti.
Nézi csillogását ,
Nézi ragyogását
A napba néz vele.
Egyszer csak eldobja,
hogy újra felvegye.
Felvennélek egyszer .
Mint üveg golyót .
Csak mond ki nekem azt a szót
Csak mond ki nekem azt a szót
Szeretlek!
