Művészeti szakközépiskolát, iparművészeti főiskolát, majd mesterképzőt végeztem ötvös szakon. A későbbi Iparművészeti Egyetemen maradtam szakoktatóként néhány évig. Mellette szabadúszóként dolgoztam mint fémműves formatervező.
Sokféle anyaggal és technikával alkottam. Fa, fém, műanyag, üveg, gipsz és más anyagok felhasználásával. A hagyományos ötvös technikák mellett, a fafaragás, kovácsolás, kőcsiszolás, esztergálás, lánghegesztés és sok más technikát is el kellett sajátítanom valamilyen szinten.
Az ötvös pályán az elért sikerek ellenére egy stabilabb megélhetés, kiszámíthatóbb és rendszeres jövedelem igénye miatt szakmát váltottam. A szabadúszás szakmailag, alkotói szempontból nagyon jó volt, de nem adott megfelelő biztonságot. Így 2002-ben 3D animációs szakembernek kezdtem tanulni és egy kis stúdióban helyezkedtem el, még abban az évben.
A 3D animáció elsősorban biztonságot jelentett, de inkább kivitelezőnek éreztem magam benne, mint igazi tervezőnek, alkotónak. 2018-ig maradtam ezen a területen, majd újra szabadúszó lettem. A szabadúszás mellett 3D-t tanítok egy egyetemen, mint óraadó. Az egyetemi oktatás inkább csak kiegészítő tevékenység és csak az év felére korlátozódik ezért az év másik hat hónapját valami más tevékenységgel kell “kihúznom”. Így mostanában visszafordultam a digitális világtól a hagyományos, analóg festészet és rajzolás irányába. Ez volt eredetileg is már gyermekkoromban, ami a fő tevékenységet adta az életemben, tehát ez egyfajta visszafordulás az eredeti, alap tevékenységemhez.
Mindig is használtam a rajzot, hol sűrűbben, hol ritkábban a különböző feladatok ellátásához. Azonban a digitális világban akár egy cintiq-en, vagy a photoshoppal, vagy mostanában az AI segítségével soha nem lesz ugyanaz az érzés és öröm, mint egy darab papírral és egy ceruzával való alkotás esetén!
